János egyszerűen utálta, hogy Irén mindenkivel közvetlen volt. Hogy vele, az egy dolog, ő mégiscsak a férje… De most is: mit lehet annyit beszélgetni arról a gyümölcscentrifugáról? Kell vagy sem – nem olyan bonyolult!
– Fel se kell darabolni a gyümölcsöt, hanem mehet bele egészben! – az eladó éppen egy Bosch terméket ajánlgatott a feleségének.
János a srácot nézte: harminc körül lehetett, és volt vagy két méter magas. Egyik lábáról a másikra állt az idétlen fekete-piros, galléros piké pólójában, és közben bizalmaskodóan gesztikulált. A testbeszéde egyértelműen arról árulkodott, hogy vonzódik Irénhez: magyarázás közben odáig ragadtatta magát, hogy megfogta a felesége vállát. „Azért ez mégiscsak sok!” – gondolta magában János. „Irénnek meg a szeme se rebben. Sőt, mintha elmosolyodott volna!” Szóljon, ne szóljon? Nem ismerkedni jöttek, hanem gyümölcscentrifugát vásárolni!
– János, te mit gondolsz? – fordult hozzá hirtelen Irén.
– Azért ez mégiscsak sok! – buggyant ki Jánosból az utolsó gondolat, ami átfutott a fején.
– Gondolod? Tudna ajánlani esetleg egy olcsóbbat? – fordult vissza a langaléta eladóhoz Irén.
„Ezt is milyen kacéran mondta! És ahogy ránéz…” – János legszívesebben felszólította volna Irént, hogy csukott szemmel járjon-keljen, de érezte, hogy azért ez túlzás lenne…
Másfél hónapja egy tagbaszakadt, megtört férfit fuvarozott Győrújbarátra. A pasas a könnyeivel küszködve mesélte el Jánosnak, hogy a felesége pár hónapja lelépett a távolsági busz sofőrjével. János azóta minden reggel elvitte a kozmetikába Irént, a munkaidő lejártával pedig hazafuvarozta. Mindig megvárta, amíg Irén kinyitja a bejárati ajtót, és bemegy a házba. Csak utána indult el az esti műszakjára.
Azt már évekkel ezelőtt kikötötte Irénnek, hogy férfi intimgyantát nem vállalhat. Irén csak ne nézegesse, és pláne ne fogdossa más férfiak szerszámát! Különben is: „Mit kell azon fazonírozni?! A férfi szőrösen jó, és kész!”
János ismét végignézett a Media Marktos eladón, és megpróbálta kitalálni a szőrtelenítési szokásait: mediterrán típus, sötét haj, barna szem, izmos karok. „Biztos szőrteleníti a farkát, ez olyannak tűnik…” – gondolta, miközben a srác úgy emelgette le az újabbnál újabb gyümölcscentrifugákat a polcról, mint valami idétlen cirkuszi mutatványos… – „A végén még zsonglőrködni kezd itt nekem!” – méltatlankodott magában János. Irén szeme csillogott, ahogy az eladót hallgatta. „Ez is, mit rajong? A csávó azért nem Amerikát fedezte fel, vagy mi…”
Az utóbbi hetekben János órákon át őrködött az autójában a kozmetika előtt, szemmel tartva a bejáratot. Főként középkorú nők jártak az Irénhez, meg kirügyezett arcú tinilányok. És néha egy-egy férfi. Jánosnak ilyenkor megdagadt és lüktetni kezdett egy ér a homlokán. Kiszállt az autóból, zsinórban szívta a cigiket, és közben kényszeresen az órájára pillantgatott. „Mégis mi tart ennyi ideig? A hónaljszőrt lekapni egy, max. két húzás, öt perc, nem háromnegyed óra!” Előző héten is: egy öltönyös tag egy óra huszonkét percen át volt benn Irénnél! Amikor este vacsorához ültek, János idegesen és számonkérően kérdezte meg a feleségétől, hogy milyen napja volt. Irén elröhögte magát:
– Rémes! Egyszerűen rémes. Jött egy fickó, aki azt kérte, hogy cukorgyantával szedjem le a hátáról a szőrt, mert hiperérzékeny a bőre, és a rendestől kipattogzik. Látnod kellett volna!
Láttam. – gondolta János. Közben a felesége folytatta:
– Egy öltönyös majom, bőr aktatáskával. Vagy másfél órán át kenegettem a spatulával, és kb. három húzásonként szünetet akart tartani, de nem hagytam. Ha azt mondta: állj!, csak azért is lehúztam még kettőt. Hátravolt két arckezelésem, meg egy lézeres, nem értem rá egész délután vele foglalkozni…
Aha! Irén magyarázkodik! Azért hozakodott elő a férfival, hogy elterelje róla a gyanút, de Jánost nem veri át! „Mennyire pofátlan!” – János már nem hallotta, hogy miről beszél a felesége, mert úgy érezte, hogy mindjárt fölrobban: látta maga előtt, ahogy az öltönyös letolt nadrágban, hátulról magáévá teszi a feleségét a gyantázóágyon. „Ez kibírhatatlan!” – János belevágta a kanalat a chili con carnéba, és otthagyta Irént. Csak ne vágja itt neki az értetlenkedő pofákat! Irén utánaszólt, de hogy mit mondott, azt már nem hallotta, mert lendületből becsapta maga után az ajtót.
Másnap reggel Irén pont akkor lépett ki a házból, amikor János beállt a kertbe az autóval. Irén rá se nézett, határozott léptekkel indult el a megálló felé. Jánosnak eszébe jutott az utas, akinek a felesége lefalcolt a buszsofőrrel, és gyorsan kiállt a kertből, ahová az imént állt be, lehúzta az ablakot, és odavakkantott Irénnek:
– Gyere, elviszlek! – Irén megtorpant, aztán egy pillanatnyi gondolkodás után beszállt az autóba. Nem szóltak egymáshoz az úton, de délután János egy csokor virággal várta a feleségét a kozmetika előtt, utána elvitte moziba. Házasságuk kérészéletű reneszánsza kezdődött meg, de ezzel párhuzamosan Jánosban egyre inkább nőtt a féltékenység. Úgy érezte, hogy minden férfi, de még bizonyos nők is Irént akarják, szinte felfalják a tekintetükkel ezt a sugárzó lényt, aki az ő felesége.
János körbenézett a Media Marktban: férfiak mindenütt, mintha elárasztanák az áruházat. Úgy érezte, hogy a veséjükbe lát: tudta, hogy mit tudnának megadni Irénnek, amit ő nem, élükön ezzel az idétlen majommal, aki éppen arról beszélt, hogy a Bosch gyümölcscentrifuga alkatrészei egytől-egyig BPA-mentes műanyagból készültek, melynek köszönhetően az ételkészítés garantáltan egészséges, biztonságos és kényelmes.
– ELÉÉÉG!!! – az áruházban mindenki megmerevedett. János meglepődve konstatálta, hogy ez a markáns és öblös ordítás belőle jött ki, ugyanis az összes vásárló és eladó őt bámulta, Irénnel és Nyakigláb Bohóccal az élen, akik már úgy álltak egymás mellett, mint akik megbonthatatlan egységgé kovácsolódtak. A szent család, fejük körül sápadt fényű neonglóriával, kezükben a kis Jézus gyümölcscentrifugával a háztartásai kisgépek sorai közt. János kikapta az eladó kezéből a garantáltan BPA-mentes műanyag készüléket.
– Sok boldogságot az ifjú párnak! – rikkantotta, és teljes erejéből a földhöz vágta a centrifugát, ami a földbe csapódás hatására atomjaira hullott. János sarkon fordult, és a dermedt embereket kerülgetve kiviharzott az üzletből. Időnként lopva hátratekintgetett, hogy jön-e utána Irén. De nem jött. „Most már biztos, hogy megcsal” – gondolta magában elégedetten, és hosszú hetek izgalmai után végre azt érezte, hogy megnyugodott.
(Fotó: Toni Cuenca, kép forrása: Pexels)