A hőmérséklet fagypont köré süllyedt azon az október 31-i éjszakán. Az országút viszonylag csendes volt, csak néha haladt el rajta egy-egy autó. A kisváros utcácskái fényárban úsztak, a házak előtt töklámpások égtek, a gyerekek hangos nevetéssel szaladgáltak portáról portára, és különféle jelmezekben édességeket gyűjtöttek. A völgyre lassacskán leereszkedett a köd, belepte a környező erdőket, belekúszott az avarba, átsurrant a kerítések alatt és a házak között. Halloween estéje volt, az éjszaka, mikor az emberek különös módon szeretnek félni.
A kisváros határában egy motel és egy éjjel-nappali falatozó állt, ahová betévedhettek a megfáradt autósok. A neonfelirat csövei hangosan zúgtak a csendben, fényük pislákolni kezdett, elaludt, majd újra felgyulladt. Parkolójában kamionok álltak, ablakaikra függönyt eresztettek, a sofőrök az utastérben aludtak. A köd ide is leszállt, baljós hangulatot adva az éjszakának. Az időjárási viszonyoknak köszönhetően nem lehetett látni, honnan tűnhetett fel az a középiskolás forma lány, aki a parkolóban megtorpanva szemügyre vette a teherautókat, és az ott várakozó többi járművet. Lélegzete kis párafelhőket hagyott a hideg levegőben. Haja zilált volt, itt-ott ágak és levelek keveredtek a tincsek közé, fehér ingét hanyag eleganciával, féloldalasan tűrte be sötétbarna nadrágjába. Inge felett nadrágtartót viselt, lábára túrabakancsot húzott, vállára féloldalt hátizsákot vetett. Úgy tűnt, keres valakit, de talán ő sem tudta pontosan, kit.
Abban a pillanatban kinyílt az egyik teherautó vezető felőli ajtaja és egy negyven év körüli borostás fickó szállt ki belőle. Valószínűleg aludhatott, mert övét csak akkor csatolta be a derekán. Fejére baseball sapkát húzott, és rágyújtott egy cigarettára. Ő lesz az – gondolta magában a lány, és határozott léptekkel elindult felé. Igyekezett úgy sétálni, hogy ne hallatszon minden lépésénél a hátizsákjában összeverődő tárgyak fémes csörrenése. A férfi felemelte a fejét, és a közeledő alakra nézett. Kicsit hunyorított, míg beszívta a füstöt.
– Eltévedtél, kiscica? – kérdezte, mikor észrevette, hogy a lány egyenesen felé tart.
– Elvinne? – állt meg a férfi előtt. A férfi fejét picit oldalt döntötte, és jól végigmérte a lányt, aki igyekezett tudomást sem venni arról, hogy tekintete megállapodik a mellén – legalábbis ezt a benyomást próbálta kelteni a férfiban. Bingó – gondolta magában.
– Hová készülsz?
– Kaliforniába – felelte a lány határozottan. Ez volt az első hely, ami eszébe jutott, és különben is, jelenleg az volt a legfontosabb, hogy elvigye innen ezt az embert. A férfi füttyentett egyet, majd elnyomta a cigarettáját.
– Pattanj be, majd valahol kiraklak, ahonnan tovább tudsz menni! – nyitotta ki a sofőr az ajtót, mire a lány bemászott az anyósülésre. Eddig minden hibátlanul működik – gondolta, de közben szíve a torkában dobogott. Tudta, hogy most ő a csali. A férfi beszállt a teherautóba, benyomta a kuplungot és beindította az autót. Az utastér kólásdobozokkal, McDonald’s-os papírzacskókkal és használt szalvétákkal volt tele. Lassan kigördültek a motel parkolójából. Eközben a lány ránézett egy sofőrre, aki az imént ugrott ki az egyik ott állomásozó kamionból, és arra gondolt, hogy annak a fickónak irdatlan nagy szerencséje van, mert nem ő volt az első, aki felébredt. De ennek itt, mellette… szegény flótás, még csak tudatában sem volt annak, hogy az ő sorsa immáron megpecsételődött.
– Mit keresel ilyenkor az utcán? Nem félsz? – kérdezte a férfi.
– Halloweenkor félni kell – felelte a legcsábosabb hangján. A sofőr cinkosan a lányra nézett, és bekapcsolta a műszerfalon a rádiót. Lágy countryzene töltötte be az egész fülkét.
– Mi a jelmezed? – nézett végig a férfi a lányon.
– Elhagytam. Ez már a saját ruhám – húzta végig ujjait a kulcscsontján, továbbra is csábosan. Nem akart kiesni a szerepéből.
– Hány éves vagy? Idevalósi vagy? – firtatta tovább a pasas.
– Fázom – jelezte didergőn az utas, míg tenyerét végighúzta ingén. A fickó bekapcsolta a fűtést. Az autóban percek alatt jóleső meleg lett.
– Miért mész Kaliforniába? – folytatta a kérdezősködést, de ismét nem kapott választ.
– Maga szerint jól nézek ki? – kérdezte a lány. A dolgok közepébe kell vágnom! – gondolta. Muszáj, hogy belesétáljon a csapdájába. Közben szempilláit rebegtetve nézett a pasasra, aki láthatóan vevő volt a flörtre. – Milyen fizetséget vár el a fuvarért? – firtatta, és lábát enyhén széttette, hogy célozzon az est további kimenetelére. A sofőr megnyalta a száját, mint aki megkívánt egy édességet, majd a következő kanyarnál félreállt, és leállította a motort. Hátrébb csúszott az ülésén, és várakozó pillantással nézett a lányra, akinek a tekintetét nem kerülte el a férfi egyre dagadóbb nadrágja. Közelebb húzódott az ismeretlenhez, majd, mint akinek az utolsó pillanatban jutott eszébe valami, hátranyúlt a hátizsákjáért.
– A gumit elfelejtettem – suttogta zavartan, és széthúzta a cipzárt. Megpróbált úgy kotorászni, mint aki a táska alján keres valamit, de valójában akkor már megtalálta, amire szüksége volt. Belesüllyesztette mindkét kezét a táskába, hogy minél gyorsabban és zökkenőmentesebben tudja kihúzni az eszközt. – Hová is tehettem… – kezdte, és a mit sem sejtő kamionsofőrre nézett. Magában elszámolt háromig, és egy hirtelen mozdulattal kivette az ősi serleget és a frissen megélezett kést. Mire a fickó felfoghatta volna, mi történik, a fiatal lány már át is vágta a nyakát. A sofőr egyik kezével a nyílt sebbe nyúlt, de nem tudta elállítani a vérzést, és csak kapkodott levegő után. A kiömlő vére cseppekben hullt a serlegbe, mialatt a lány latinul kezdett kántálni egy ismeretlen szöveget.
Ez a szerencsétlen pasas volt az első áldozata. Végignézte a vergődését és a haláltusáját. Látni szerette volna, ahogyan kialszik szeméből a fény, miközben drága vére megtölti a serleget, mely a beavatási szertartásához kell. Néhány perc múlva a sofőr feje már ernyedten bukott hátra az ülés támlájára, halott volt. A nem túl messzi távolban hirtelen varjúkárogás hangzott fel. Tudta, hogy a madarak így jeleznek a Testvériség többi tagjának, hogy sikerrel teljesítette feladatát. Kezében a serleggel kiszállt az autóból, és elindult visszafelé a ködös országúton. Nem kerülte el figyelmét, hogy egy sötét árny szállt le az autó közelében. Megállt és hátrapillantott. Egyik nővére, az egyik őrszem – aki szemmel tartotta, hogy emberi áldozatot hajt-e végre –, leszállt seprűjéről, és bólintott. Ez volt az egyezményes jel, hogy menjen tovább a tisztásra, ahol már várják a többiek, ő addig eltünteti a nyomokat.
Továbbsétált, és egy nagy, ősöreg fa mellett letért az útról, be az erdőbe. Az avar életre kelt körülötte, és macskák szeme villant meg útja során, míg végül elért a rejtett tisztásra. A többiek – nők voltak mindannyian –, már várták. Fekete ruhát viseltek, kört alkottak egy felállított oltár előtt, aminél egy magas, vékony nő állt talpig feketében. Az oltár körül fekete és fehér gyertyák égtek, elrendezésük egy szabályos pentagramot alkotott. Átadta a nőnek a vérrel teli serleget, és a beavatásnak megfelelően letérdelt az oltár elé. A többiek latinul kezdtek kántálni, mialatt a nő a sofőr vérével felrajzolta a lány arcára a megfelelő szimbólumokat. Érezte, hogy testét különös, borzongató energiák járják át. A hideg ellenére izzadni kezdett. Az oltár körüli gyertyák egy pillanat alatt elaludtak, mintha szélvihar fújta volna el őket. Az ing hozzátapadt a lány izzadt mellkasához, miközben felállt, és szembefordult a Testvériség tagjaival. Most már ő is a salemiek közé tartozott.
(Fotó:Pixabay)