Szöllősi Mátyással mint prózaíróval két évvel ezelőtt, az Illegál című kötete révén ismerkedtem meg. Azonnal beleszerettem a stílusába, a kötet elolvasását követően rögtön be is szereztem az író korábbi műveiből kettőt: a Váltóáramot és a Simon Pétert. Szeptember 20-án pedig megjelent új verseskötete, Szabad címmel, a Helikon Kiadó gondozásában.
Szöllősi Mátyás írói tevékenységére szorosan összefonódik a fotózással. A Szabad borítójának képét is ő készítette, s a versei komor hangulatát tükrözi. A kötet korábbi és új írásokat is tartalmaz, a szerző 2007 óta született verseiből áll össze. Szöllősi a kötetet négy tematikus fejezetre osztotta.
Az első ciklus a Kamaszkor címet viseli. Ebben a fejezetben betekintést nyerhetünk az elbeszélő ifjúkorába, testi- lelki változásaiba, fejlődésébe. Számomra a legmeghatározóbb versek ebből a ciklusból az Emlékfoszlányok egy testvérnek, a Gyanú, illetve a Válság-triptichon, hiszen ezek foglalják össze igazán a kamaszkort, az otthoni hátteret, a testvérkapcsolatot és a kilátástalanságot:
“Kezdettől fogva volt
bennem harag, irigység, amit csupasz
látványod tett csak súlytalanná időnként,
hogy aztán újraéledjen néhány beteljesületlen
gyermeki vágyban, nem értve sehogy sem,
honnan az érzés, hogy téged
jobban szeretnek
körülöttünk akárhányan (20.)”
A Villám, csapástól egészen a Temetés című versekig dédapja elvesztésének állít méltó emléket. Szöllősi Mátyás érzékletes pontossággal tárja elénk legbensőbb érzéseit és a halállal kapcsolatos gondolatait:
“Az öregek párban ereszkednek alá.
Ha nincs, ki elkísérje őket, akkor
egyedül kelnek útra imbolyogva. Néhányan közülük a tó felé csoszognak –
örömükben sírnak a délutáni naptól. (…)
Hónapok telnek öntudatlanul.
Hiába ébredés, hiába minden álom,
az elsorvadt izomzat gyenge már ahhoz,
hogy egy utolsó táncra összeálljon (46-47.)”
A Temetés című versében pedig kimondja, hogy a temetések az élőknek szólnak, és nem az elmenőknek.
Szöllősi írói tehetsége abban mutatkozik meg leginkább, hogy érzékletes pontossággal beszél azokról az érzésekről, amikről mi még nem tudunk megfogalmazni, és lehet, hogy nem is leszünk rá képesek soha: a halállal való szembenézésről, reménytelennek tűnő helyzetekről.
A Gyulladás című fejezetben egy betegség lefolyását követhetjük végig, a kórházban töltött időről – Vizsgálnak, mintha áru volnál. / A tested éghajlata kileng napi hétszer (74.)” – és a betegséggel együtt járó szorongásról is olvashatunk.
Ez a fejezet a legrövidebb, de az írónak így is sikerül olyan mélyre mennie, hogy az olvasó teljesen belefeledkezzen a gondolataiba, miközben olvassa a kegyetlen sorokat arról, hogy hogyan árul el minket a testünk minden egyes pillanatban. Erős hatást gyakorolnak ránk a sorok, mégsem depresszívek, inkább rámutatnak arra, hogy minden betegség mögött ott rejtőzik a gyógyulás lehetősége is.
A Noktürn címet viselő harmadik fejezet a mindennapi élet keservét és boldogságát egymás mellé illesztve tárja fel. A kötet ezen fejezete a legszerteágazóbb, és a sok szorongás, kiszolgáltatottság ellenére számomra azt mutatja meg, hogy az életet szeretni kell. Meg kell tanulnunk, hogy hibázni emberi dolog, hiszen a ballépéseket mindig ki lehet javítani. “Milyen volt hazafelé menni, ahol lehet, / hogy csak magány van. / Milyen volt megérkezni. Leülni az ágyra. / Megérezni egy illatot. (…) Milyen volt a düh. Szidni az időt, / hogy múlna már. / Milyen volt talpra állni. / Azt mondani, jól vagyok. (…) Szétszórni mindent, / mert most úgy a jobb (82-83.)”
A kötet utolsó blokkja a Szégyenlős Álmok címet kapta. Ez a fejezet volt számomra a legérdekesebb, korábban még nem olvastam ehhez hasonló verseket. Szöllősi ebben a ciklusban a számára fontos zenei, irodalmi személyeket eleveníti meg, de akad köztük képzőművész is. Nem lehet kérdés, hogy számomra a Szabad az idei év legfontosabb verseskötete. Szöllősi Mátyás olyan témákat vet fel, amikbe igencsak nehéz beletörődni: többek közt a szenvedést, a kiszolgáltatottságot, a szorongást és a pusztulást idézi meg. A Szabad nem csak egy érett hangon szóló író munkája, hanem az életmű összegző köteteként is felfogható. Nem véletlen, hogy tizenöt év munkájából állt össze egységes egésszé.
Szöllősi otthonosan mozog mind a líra, mind pedig a próza világában. Köteteit szívből ajánlom mindenkinek, aki töprengeni akar az élet valódi értelmén, a szabadságon.
Szöllősi Mátyás: Szabad, Helikon Kiadó, Budapest, 2022
(Fotó: Todoroff Lázár)