Na, végre, kiszállt innen! Majdnem megfulladtam a parfümjének tömény, bódító illatától. Chanel öt. Borzalmas. Ebből még egy csepp is sok, és ez a hülye, vén tyúk magára locsolta a fél üveget. Ez az illat annyira szörnyű, nem csoda, hogy kénytelenek olyan világsztárokkal reklámozni, mint Marion Cotillard. Vagy Brad Pitt. A hülye marketingesek azt hiszik, hogy minden nő elveszíti az eszét, ha meglátja Brad Pittet, és máris száguld Chanel ötöt venni. Ez egy vicc! Egyébként meg teljesen kizártnak tartom, hogy ők maguk is ezt használják. Tuti, hogy csak a pénzért mentek bele a reklámfilmbe. Részemről, ha már Chanel, akkor Coco Mademoiselle, esetleg Allure. De én inkább Cartier, vagy Givenchy-megszállott vagyok. Ma reggel a Pantherát választottam a Cartier-től. Illik a hangulatomhoz. Meg ehhez a szörnyen unalmas, megbeszélésekkel telezsúfolt naphoz.
Ez a lift tetű lassú. Reggel, munkakezdéskor mindenki olyan, mint egy zombi. Forgóajtón be, belépőkártya ki, biztonsági őrnek biccent, lift megcéloz. Akár vakon és süketen is megtalálnánk a megfelelő emelet gombját. A büdös kölnis banyától megszabadultunk a hatodikon, maradtunk még hárman. Ez a fickó, jobbra mellettem, egy igazi kocka. Legalább egy hete nem mosott hajat. Visszataszító. Én nem bírom ki két napnál tovább. Megborzongok, ha a tükörben látom, hogy fénylik a hajam a zsírtól. A csillogás az más. Frissen mosva, lágyítva egy igazán jó minőségű balzsammal, szépen beszárítva. Egy csepp parfüm a nyakam tövére és egy fújás a hajra. Az illatok a hajon maradnak meg legtovább. Olvastam valahol. Hol is? Tök mindegy. Tizedik emelet.
Az a másik fickó, amelyik az ajtó előtt toporog, biztos valamilyen igazgató. Egyedi, méretre készített öltönyt visel. Sötétszürke, krétacsíkos, elegáns szabás. Remekül megy az ősz hajához. Még a cipője is egy kézműves mestermű. Angolnabőrből készült, klasszikus Oxford típus, zárt fűzőrésszel. Hát igen. Valóban elegáns. Hallottam, hogy az angolnabőr vékony, viszont rendkívül erős, így az ebből készített cipők könnyűek és nagyon kényelmesek. Kizárólag drága, prémium lábbelikhez használják. Szerény számításaim szerint ez a fickó legalább egymillió forintot visel magán. Mókás ellenpontja a zsíros hajú kockának. In conclusio: az öltönyös fickó szemrevaló, de csalja a feleségét. Tuti. Tizenötödik emelet.
Puccos pasi és szakadt kocka egyszerre szállnak ki. Egyedül maradtam. Még tíz emelet. Ez a lift mindig ilyen csigalassú volt? Apropó, csiga. A szépségipar modern kori újrafelfedezése a csiganyál. Csiga mucin! Állítólag a mucin aktiválja a szövetszerkezet kialakulásában részt vevő sejtek működését, valamint fokozza a kollagén és az elasztin termelését a bőrben. Na! Hát kenje magára a nénikém!
Ez meg mi a tököm volt? Valami csattanás. Megállt a lift. Nem nyílik az ajtó. Érdekes, hogy egy felvonó működésével kapcsolatban milyen nyilvánvaló elvárásokat támasztunk. Vagyis, hogy a megállását követően azonnal nyissa ki az ajtaját. Vagy csukja be. Vagy legalább mozogjon. Ha pedig ezen elvárások nem teljesülnek, hajlamosak vagyunk pánikba esni. Márpedig ez a lift nem mozdul. Az ajtó nem nyílik. Márpedig én nem fogok pánikba esni! Nyugalom, nyugalom! Mély levegő! Mondom, nem fogok pánikba esni!
Na, nézzük a gombokat! Hol van a vészjelző? Itt, ni! Piros. Hát persze. Hogy a majrésok a legnagyobb frász közben is megtalálják. Na, megnyomtam. Valami? Nem hallok semmit. Még egyszer. Nem kellett volna hallanom valamit? Ez tutira nem működik! Úgy nézem, hogy a kezelőpanelen van mikrofon is, tehát akkor elméletileg tudok beszélni valakivel. Várjunk, van felirat is. Mit ír? „Nyomja meg a vészjelző gombot, és jelezze helyzetét. Egy ügyeletes kolléga fogadja hívását, és intézkedik a hibaelhárításról.” Hát ez király! Na, akkor gyerünk!
– Halló! Jónapot! Beragadtam a liftbe a Power Tower irodaházban. Azt hiszem, a tizenötödik és huszadik között lehetek valahol.
Néma csend. Azt hiszem, most már értem, honnan ered a mondás, hogy a falnak beszélek.
Most próbáljam meg kifeszíteni az ajtót? Hülye! Még letörik a körmöm. Tegnap voltam körmösnél. Pirosat választottam. A körmösöm egy új lakkot ajánlott, most hozta neki a nagykereskedő. A körömlakk fantázianeve szerinte: Lengyel Piros. Aha. Egyébként tényleg ez volt ráírva: Nail Polish Red. Hát őt sem az eszéért szerettem meg.
Akkor most hogyan tovább? A lift továbbra sem mozdul, csak szól ez az idióta zene. De miért szól a zene, ha a berendezés nem működik? Liftzene. Azt mondják, hogy a liftzene egy új keletű dolog, azért, hogy harmonikus atmoszférát és nyugtató közeget teremtsen az utazók számára. Valami professzor az ilyen zenét amniotikus, azaz anyaméh-beli folyadékként írta le, amely körülvesz minket, és soha nem túl hangos. Ezt megjegyeztem. De minek?
Vajon ki lehet mászni a fülke tetején? Mint a filmekben? Melyik is volt az a film? Biztos valami Tom Cruise-os. Ő csinál ilyesmit. Ami egyébként tök hülyeség, mert Tom Cruise sokkal alacsonyabb, mint én, és még én sem érem fel a plafont. Teljesen ciki a csávó. Állítólag Nicole Kidman nem hordhatott magas sarkú cipőt, mikor a felesége volt. Azt mondják, hogy ezt még a házassági szerződésükbe is beleírták. Azt hiszem, inkább leülök ide a sarokba, és megvárom, amíg történik valami. Ja, máris történt. Pisilnem kell.
– Elnézést, hölgyem! Nem száll ki? A lift nem megy feljebb – hallom tompán egy fickó halk motyogását. A hang forrását keresve felemelem a fejem.
A tetőteraszon szolgálatba állított biztonsági őr szánalommal néz végig rajtam a nyitott liftajtóból, ahogy törökülésben kuporgok a földön.
Felállás közben végigsimítom a szoknyámat, felszegem a fejem és hátradobom a hajam. Előkelőségem teljes tudatában lépek ki a liftből, és határozott léptekkel elindulok az ismeretlen emeleten. Az őr mellé érve öntudatosan teszem fel a nap kérdését:
– Nem tudja véletlenül, hol van itt vécé?
(Fotó: Michael Morse, kép forrása: Pexels)