Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mese, ami nem úgy alakult, ahogyan az lenni szokott…
2022. december 24., 24.00
Telefoncsörgés
A kijelzőn a név: FŐNÖK
Egy alak kiütve fekszik, félig lecsúszva a kanapéról, a mellkasa komótosan emelkedik, közben nagyokat horkant, mintha nem tetszene neki, amiről álmodik. A szakálla összeragadt a melléfolyt bortól, körülötte üres üvegek, pizzás dobozok, chipses zacskók, a nevére szóló, földre szórt borítékok milliói. A szárnyai a fogasra akasztva, bakancsa épp csak nem lóg bele a kialudni készülő tűz parazsába.
Az ajtón kívülről kitartó dörömbölés hallatszik. Az ablakon keresztül kíváncsiskodók hosszú sorát lehet látni, manók, koboldok, óriások, krampuszok és angyalok serege tanácskozik a csillagok és a hold fénye alatt.
A kerítés mellett rénszarvasok várakoznak. Egy mély hang kedvesen szólongatja őket – jól van, Táltos, jól van, Táncos, máris jövök, Rudolf, Íjas, Üstökös, csak ez a balga nem is hallja, hogy én itt kopogok… Különös. Felettébb különös!
A telefoncsörgés elhallgat, az üzenetrögzítő bekapcsol, a bejáratnál toporgó vendégek pedig egyszerre próbálják az ajtóra tapasztani a fülüket.
– Itt a Jézuska beszél. A sípszó után, kérem, hagyjon üzenetet!
Egy vehemens kiáltás földön túli hangja tölti be a szobát:
– Jézus! Te meg mi a szentséges jó életet csinálsz?!
Előzmények:
Horváth család: Péter, a férj, Ildikó, a feleség, Zsömi, a kölyök basset hound
2022. december 24., Szenteste, 18.00
Ildikó visszaszámolta a napokat Szentestéig, hogy végre posztolhassa a műteremben készült családi fotót, Facebookon és Instagramon is. A kép tökéletes, a megvilágítás és a színek is passzolnak az ünnep hangulatához. Péter és Ildikó csodálattól csillogó szemmel figyelik Zsömit, aki olyan okosan néz a kamerába, hogy talán a következő pillanatban meg is szólal majd. Körülbelül másfél óra megfeszített munka volt Zsömit egy pillanatra megállítani, de szerencsére ezt senki nem tudja – nyugtázza Ildikó, miközben leüti az online jókívánság utolsó betűjét:
Békés, meghitt ünnepeket kívánunk mindenkinek!
Mi így ünnepelünk!
Szeressétek egymást! Puszilunk Titeket: Zsömike, Ildi és Peti
Három nappal korábban:
A Horváth család karácsonyi bevásárlásra igyekezett a város főutcáján.
Péter próbálta visszafogni az izgatott Zsömit, a kutya viszont minden égtáj felé szagot fogott, és nehezen tudta eldönteni, hogy merre is forduljon. Ráadásul az egyik gazdája mögötte, a másik pedig előtte haladt… Most akkor előre vagy hátra? Jobbra vagy balra? Kutya legyen a talpán, aki el tud itt igazodni!
– Ne engedd már, hogy ezt csinálja, bazmeg! – utasította rendre a férjét Ildikó. – Így soha nem fogja megtanulni, hogy kell szépen közlekedni!
– Húzom, húzom, de nem fogad szót! – Péter még rövidebbre fogta a pórázt.
– Normális vagy? Nem érted, amit mondok? Kurvára nem értesz a kutyákhoz, mondom, hogy fogd vissza, mit csinálsz?! Nem úgy kell! Add ide! Add már ide…
Péternek egyre jobban izzadt a tenyere, mintha a póráz is ki akart volna csúszni a kezéből. Hirtelen megállt és felkapta a kutyát, úgy rivallt rá a hadonászó feleségére:
– Álljál már le, faszom! Én itthagylak, ha nem fejezed be…
– Te álljál le! – Ildikó nagyot dobbantott a földön, és kicsit odébb húzódott, hogy elengedje a mögöttük toporgó szakállas férfit – És tedd le a kutyát!
– Fogd már be, és menjél befelé a boltba! – Péter az egyik kezével Zsömit fogta, a másikkal pedig kinyitotta az ajtót Ildikó előtt.
– Add ide a kutyát! – Ildikó nem hátrált.
– Nem adom! – Péter sem.
– Add ide!
– Nem!
– De!
– Nem!
…
Makoviczki család: Imre, a férj, Ilike, a feleség, Zsombor, a fiuk, Renáta, a lányuk
2022. december 24., Szenteste, 19.00
Renáta pontban hét órakor posztolja a fényképeket, amiket egész héten gyűjtött. Megörökítette az ünnepi készülődés minden fontos pillanatát, kollázs lesz belőlük, örvendezett közben.
– Az a cukormázzal összeragasztott, mogyorós lófasz? – kérdezte tőle az apja.
– Az grillázs, apa… – forgatta a szemét Renáta, majd lőtt egy fotót az apjáról, miközben az a fenyőfát a fém talapzatba állította.
Renáta azt olvasta a ‘The key for online success’ elnevezésű angol nyelvű blogon, hogy a legjobb időszak a posztoláshoz este hat és kilenc óra között van, ugyanis ilyenkor pörgetik a legtöbben a social media site-okat. Zsombor szerint ez hülyeség. Zsombor nem foglalkozik a Facebookkal, ahogy Renáta sem a bátyjával.
2022. Karácsony névvel létrehoz egy albumot, és Instagramra is feltölti a fotókat. Mézeskalács és forró csoki reggelire, ajándékcsomagolás, Mikulás sapka a macskának, egyforma hópelyhes pulóver a család minden tagjának, rotyogó töltött káposzta, hibátlan, repedésmentes bejgli, Kardashianék karácsonyfáját megidéző fenyő, tetőtől talpig teleaggatva fehér díszekkel, a rezsiszámlát semmibe vevő fényáradat, a házon kívül és belül is. Van másik háromszázhatvankét nap, amikor spórolni lehet, válaszolta Imre, amikor a lánya megkérdezte tőle, hogy előveheti-e a fényeket. Csak tán nem a karácsonyon fogunk?
Renáta a következő címet adja a képgalériának:
Merry Xmas from our family to yours Xx
May your Christmas be filled with magic, joy and happiness (and gifts, of course LOL)
Ilike csak a bejgli fotóját posztolja, a következő üzenettel:
Hurrá! Most is jól sikerült a bejgli!
Ezzel a képpel Kívánok Nagyon Boldog Karácsonyt Minden Kedves Ismerősünknek!
Imre egy söröző Mikulás képét menti le az internetről, és szöveg nélkül posztolja. A képen már úgyis rajta van inglisül, hogy meri kriszmasz evribádi.
Zsombor nem posztol. Az tök gáz.
Három nappal korábban:
A Makoviczki család úgy döntött, hogy idén mindenki új ruhát kap karácsonyra.
– Tessék, még ezt is próbáld föl! – Ilike benyújtott Imrének a próbafülkébe egy fekete garbót.
– Ez szar, vidd innen!
– Jó, akkor ezt nézd meg! – Ilike nem bízta a véletlenre, karján egymáson sorakoztak a póló és pulóver variációk.
– Hagyjuk ezt az egészet! Tökömet se érdekli.
– Imi, ezt nézd meg, ez pont a te méreted, és örök darab!
Imre közben már felöltözött, és ahogy kivágta a próbafülke függönyét, a kezében tartott vállfákkal majdnem eltalálta Ilikét és egy sorban álló, hosszú szakállas vásárlót is.
– Kint várok. Haladjatok! – mondta, és kiviharzott az üzlet ajtaján.
Ilike fejcsóválva nézett utána.
– Barom – nyugtázta. – Ezt az örök darabot azért elviszem neki – határozta el, aztán elindult megkeresni a gyerekeket. Nem volt nehéz, messziről hallani lehetett, ahogyan Zsombor közli a húgával, hogy hagyd már abba a fényképezgetést, te idióta, Renáta pedig megállapította, hogy a bátyja fogyatékos.
Ilike a pénztárhoz terelte őket, és a kirakat üvegén keresztül meglátta Imrét. Imre a titkárnőjével beszélgetett. A titkárnő időnként üzeneteket ír Imrének. Olyanokat, amiktől Ilike eleinte titokban sokat sírt, most már inkább nem is vesz róluk tudomást.
– Ezt visszatenné, kérem? – mutatott Ilike az Imrének szánt örök darabra, amikor a kasszánál sorra kerültek. – Mégsem viszem el.
Simonovics Sándor és Mária
2022. december 24., Szenteste, 20.00
Mária a család karácsonyi fotóját tölti fel a Facebookra. Nem egyszerű, többször újra kell kezdenie, mert lefagy a számítógép, vagy mert csak úgy eltűnik a poszt, amit már egyszer feltöltött, de nem adja föl, és végül ott mosolyog a képernyőn az unokák gyűrűjében, lehet csodálni, hogy milyen szépek a gyerekek.
Megállás nélkül kínálja végig a menüsort, újra és újra, na, egyetek még egy kicsit, ne sértsetek meg! Benne a szívem a mákos bejgliben, a lelkem meg a diósban, nekem meg a tavalyi szilvám a pálinkában, emeli magasra a poharát Sándor. Menjél már Sanyi, hozzál be fát, hát megfagyunk, te meg meg se mozdulsz! Van még gombóc, vegyél, gyerekem, szedjél hozzá káposztát is… hol van már a nagyapád? Tejfölt majd én rakok rá neked, azért mindet nem kell ráönteni, maradjon holnapra is, mama csillaga, olyan jó nézni, ahogy eszel, olyan boldogan csinálta a mama!
Az éves karácsonyi fotót tartalmazó poszt címe: Értük mindent! Kellemes karácsonyt Kíván a Simonovics család!
Sándor is kommentel a kép alá, hogy Boldog karácsonyt! Mondjuk, egy két évvel korábbi kép alá. Új még a Facebookon.
Három nappal korábban:
Bassza meg ez a kurva karácsony! Jövőre nem csinálok semmit! Főzni, még egyszer? Én? Soha! Még el sem kezdődött, én meg már napok óta álomba sírom magam! Meg gyógyszeren élek, mert leszakad a derekam, lüktet a forgóm, a térdem is bedagadt! Te is csak ülsz ott, és nem csinálsz semmit! Hogy mit csinálj? Majd megmondom én neked, olyan listát írok, hogy a füled is kettéáll! Te, ki az ott az utcán? Még nem láttam errefelé, mit lézeng az itt?
Na mindegy, ide figyeljél, legyen leves kétféle, Újházi és alföldi gulyás, aztán liba- és kacsasült káposztával, na meg egy kis csirke, annak is a melle, mert Lóci gyúr, desszertnek meg bejgli, rétes és kuglóf… Mit nem! MÉG MIT NEM! Hogy mi? Hogy nem kérte senki? Viccelsz te énvelem? És akkor mit eszünk a Jézuskának a születése napján, mi? Zsíros kenyeret, lilahagymával? Hát, jövőre azt fogunk, ha tetszik, ha nem! Majd főznek maguknak! Sőt, az lenne a legjobb, ha elmennének síelni karácsonykor. Akkor tényleg nyugtom lenne. Te is menjél, Sanyi! Itt ne maradj!
Hannah H. (Hegedűs Hanna)
2022. december 24., Szenteste, 20.15
Hanna hangulatképet posztol a Facebookra, legalábbis ő így nevezi. A fotón pezsgőspoharat emel a karácsonyfa előtt, a pirosra lakkozott körmeire fehér hópelyheket és zöld ajándékkötöző szalagokat festetett, mögötte a Grincs szintén zöld figurája fancsali vigyort vág a tévében. Halványan az ajándék szatyrok is felsejlenek a háttérben, itt egy Gucci, ott egy Versace.
Legyen csodálatos karácsonyotok! – szól az üzenet a Facebook kép fölött.
#csakaszeretetszamit #onlylove
Három nappal korábban:
– Leszarom az egészet – mondta Hanna a telefonban a barátnőjének, amikor az a karácsonyi terveiről kérdezte –, idén nem akaszt ki senki! Csak én számítok. Nem főzök semmit, nem megyek sehova, és nem vagyok itthon senkinek. Pizsamában leszek három napig, filmezni fogok, és szaloncukron élni. Semmi mézeskalács, pizzát rendeltem ma is. Jaj, képzeld! Olyan helyes volt a pizzafutár! Magas volt, állati helyes, barna, és szakálla is volt… Na, szóval vettem magamnak két új ruhát is, meg egy könyvet, ez a karácsonyi ajándékom, tőlem nekem.
Néha kell ilyen is!
Hanna pár perccel később szeretett volna posztolni még egy képet a legújabb önfejlesztő könyvéről, de nem találta a könyvet, és az internet sem működött.
Túlterhelt a hálózat, állapította meg, nemsokára újrapróbálom.
Jézuska
2022. december 24., Szenteste
A Jézuska – mint a karácsonyi ajándékokért leginkább felelős személy – jól bevált szokása, hogy a Szenteste előtti napokban álruhát ölt, rábök egy országra a térképen, és nekiindul, hogy meglesse, miként várják az érkezését odalent, a Földön.
A 2022-es év azonban más volt, mint a többi. A Jézuska ment, majd vissza is tért, az első útja azonban nem az ajándékoktól duzzadó raktárba, hanem a dolgozószobájába vezetett. A szakállát vakargatva álldogált egy darabig, majd a világot figyelő CCTV-hez lépett.
– Fuck this shit! – kiáltotta el magát, majd egy határozott és kissé teátrális mozdulattal először a monitorok kábeleit húzta ki az aljzatból, majd minden mást is, amit ott talált.
Levetette magát a kanapéra, elindította a Netflixen a Reszkessetek betörők első részét, azután felnyitott egy borítékot, a benne lévő papírból tekert egy spanglit, végezetül pedig töltött magának egy pohár vörösbort is.
Néhány másodperc múlva, 2022. december 24. napján, 20 óra 20 perckor világszerte elérhetetlenné vált az internet, nem működtek a telefonvonalak, és földi emberek milliói kezdték keresni a köddé vált ajándékokat. A Jézuska hátradőlt a kanapén, feldobta a lábát az asztalra, szívott egyet a cigiből, majd belekortyolt a vörösborba. Na, Kevin, csapassuk! Az idén nem megyek sehova.
(Fotó: Ylanite Koppens, kép forrása: Pexels)