Akkoriban az egyetlen határozott elképzelésem az volt, hogy nekem aztán sosem lesz semmiről határozott elképzelésem. A dolgok majd csak úgy megtalálnak, én meg kellő mérlegelés után eldöntöm, elég jók-e ahhoz, hogy onnantól kezdve az életem részének mondhassák magukat. Önként jelentkeztem hát a nagymamám világvégi faluban lévő házának vízvezeték problémáját megoldani, annak ellenére, hogy ötletem nem volt, hogyan fogom megjavítani a százötven éves parasztház rakoncátlan WC-jének csöpögő tartályát, de még mindig sokkal jobb programnak tűnt, mint apámmal veszekedni.
A sápadtra meszelt parasztház konyhájába lépve az almás rétes illatán kívül arcon csap a kimondatlan gyász hangulata. Nem jártam itt, mióta néhány hete a nagybátyám felakasztotta magát az erdő szélén lévő lakatlan ház egyik gerendájára. A sár még meg sem száradt a cipője orrán, de személye már tabuvá vált a családban. Ha nagy ritkán szóba került a neve, a mama sírni kezdett, nagynéném megsértve érezte magát, apám meg Columbót imitálva a fejét csóválta. Engem, aki kilencévesen elvesztettem az édesanyámat, mélységesen megérintett a dolog. Ez már a második olyan váratlan távozás volt az életemben, amire nem tudtam felkészülni. Nagybátyám, csendes ember lévén, évente három, jól megfontolt mondatot szólt, így tanácstalanná váltam, mikor a fekete bajusz mögé temetett sérelmeket próbáltam megtalálni.
A konyha műbőr sarokülőjén ülve már a második rétest emelem a számhoz, mikor a nagyi közli, hogy meghalt a macska. Nagynéném összerezzen a kimondott szavak hallatán, ő és a mama már két hete nem beszélnek egymással. Tudom, hogy nagynéném szerette azt az állatot, akármennyire is titkolja. Ahogy a bátyját is szerette, különben nem dühítené fel ennyire a hiánya.
Vacsora után a bácsikám szobájába lépek, ahol elszórva még érzem az élet foszlányait. A ruhák gondosan összehajtva, a párna sem engedte még el teljesen az évek alatt felvett fejformát. Elcsigázva fekszem le az ágyra, majd egyre növekvő düh tör utat bennem, amikor eszembe jut a veszekedésünk apámmal. Megint azzal jött, hogy mikor fogok végre dolgozni. Tényleg egy ablaktalan irodában kell ülnöm egész nap ahhoz, hogy az ő elismerését kivívjam?
Fojtott hangú szóváltás ránt vissza az álom és az ébrenlét cérnavékony határáról. A temetés a téma, amivel kapcsolatban hetek óta nem bír dűlőre jutni a két gyászoló. A mama egyházit szeretne, nagy sírkővel, míg a nagynéném szűk körű szertartást, a legegyszerűbb sírral. Tisztában vagyok vele, hogy itt az elengedés a gond, mindketten máshogy szeretnék itt tartani őt. Ilyenkor nemcsak a mama hall nagyot.
Miután csend ereszkedik a házra, a falvédő felé fordulva színtelen álomba merülök, amiből hajnalban a kakas kukorékolása ébreszt. Délelőtt segítek a tyúkok etetésében, majd a makacsul szivárgó WC-tartály alá fekszem. Ide-oda tekergetem, amit tekergetni lehet, de fogalmam sincs, mit kéne csinálnom. Mikor megunom, felmászok a ravatalozóvá avanzsált padlásra, ahol egyből megérzem az érintetlenül heverő macskatáp fanyar illatát. Végtelenül elszomorodom, mikor a cica élettelen testét megérintem. A bácsikámra gondolok, aki nemrég még itt járkált a falak között, most meg egy hideg, eldugott helyen várja, hogy az élők világából átkerüljön a holtak fiókjába. Bármennyire is szeretnénk, hogy maradjon még, ez nem változtat a tényeken.
Beteszem a cicát egy cipősdobozba, majd ásóval a kezemben kimegyek a ház mögé a domboldalra. Mire végzek az ásással, a konok februári szélben átfagynak a lábujjaim. Hátrahívom a két makacs asszonyt, majd rögtönzött gyászbeszédet tartok. Miután az utolsó földdarab is szárazon koppan a kartonpapíron, egymást átölelve sírni kezdenek. Egy csapot jöttem elzárni, de helyette egy másikat nyitottam meg.
Aztán hat hónap telik el, míg újra munkába állok, de mióta apám érdeklődésére nem dühösen válaszolok, lényegtelenné vált az eltelt idő hossza. Azóta nagybátyám is a végső helyére került, csak a szűkebb család vett részt a temetésen, de a sírkő csodaszép gránitból készült. Legutóbb, mikor a mamáméknál jártam, már terhes volt az új macska.
(Fotó: Lucas van Oort, kép forrása: Unsplash)