regényrészlet
Kalligram, 2023
Észre sem veszem, csak megtörténik. Máté, már nem része a mindennapjaimnak. Nincs jelen állandóan a gondolataimban. Nemcsak róla beszélek a terápiában. Juci üzenete váratlanul ér. A gyomrom összeugrik. A fejem lüktet, ahogy feloldom a telefon zárját.
Máté nagyon nincs jól. Hiányzol neki. Tudunk találkozni? Juci
Ez hülye, csapom le dühösen a telefont az asztalra. A kijelző bánja. Kellett volna az a védőfólia. Egy zacskóba húzom a darabokat, és elmegyek a közeli plázába. Ha már új telefon, legyen új szám is. Amit se Máté, se Juci, a legújabb barátnője nem tud. A védőfóliára ismét nemet mondok, aztán visszamegyek, és mégis feltetetek rá egyet. A telefonnál is jobban örülök az új számomnak.
A plázában nincs tömeg. Jobb híján az emberek maszkjait nézem. Eljátszom a gondolattal, hogy csak azért is venni kellene egy rúzst, de lebeszélem magam. Benézek inkább a kedvenc ruhaboltomba. Egy fáradt rózsaszín és egy szürke bolyhos melegítő felső között próbálok dönteni, amikor jól ismert sziszegő hangú kioktatás üti meg a fülemet. Dühös anya és könnyes szemű lánya vitáznak a fehérneműs részlegnél.
***
– Ezt próbáld fel – nyom a kezembe anyám egy micimackós gyerek melltartót.
– Tizenhat vagyok – tiltakozom, miközben majd elsüllyedek.
– Tényleg? És hol a melled? – Néz végig megsemmisítőn. – Na ugye. Ezt próbáld fel!
Elveszem a vállfát, és bevonulok a próbafülkébe. Kizárt, hogy ezt felvegyem. Pizsamaparti lesz Dórinál. És már csak én nem hordok melltartót az osztályban. A bulit lemondom. Úgyis megszokták, hogy ezt csinálom. Nézem magam a tükörben. Undorít a látvány. Hallom anyám kérdését, hogy kész vagyok-e már, de nem reagálok. Szeretném hinni, hogy igaza van: tényleg elcseréltek, és ő nem az én anyám.
Összerezzenek, mikor mozdul a vastag, szürke bársony függöny és megjelenik egy bordó és egy púder rózsaszín melltartó.
– Próbáld fel ezeket. Van bennük vattázás. Nem csak neked kicsik a melleid, nyugi – szól egy hang a semmiből.
A bordó csipkésbe beleszeretek. Imádkozom, miközben vetkőzöm, hogy jó legyen. 70A–s. A legkisebb. A lányoktól mindent tudok a méretekről és a push upról. Nézem magam a tükörben, és egy nőt látok. Illik rám. Akarom. Vagy ezt, vagy semmit, mondom anyámnak, miután sokadszori noszogatására kilépek a fülkéből. Egy mosolygós eladó lép mellém.
– Nagyon jó választás – erősít meg. – A korodbeli lányoknál ez az egyik legkedveltebb modell és most akciós is – kacsint rám cinkosan.
Az akció győzi meg anyámat. Rosszalló megjegyzéseit a kurvás darabra elengedem, és egy szégyellős köszönömöt motyogok oda az ismeretlen hölgynek.
***
A számcsere új távlatok nyit. Költözni akarok. Saját lakásba. Másik környékre. Távol az emlékektől. Órákig böngészem az ingatlanos oldalakat. De vagy túl drága, vagy túl messze vagy túl közel, vagy túl kicsi, vagy túl romos mindegyik lakás, amit meg tudnék venni. A nagymamámtól örökölt pénzből. Az ő lakását eladtuk. A pénz évek óta a számlámon romlik.
Akkor fejezem be a keresést, amikor a Kávézó fölötti lakást dobja ki a gép találatként.