Az első gondolata az volt, hogy agyonlövi. Ha a tarkóján találja el a sörétessel, akkor biztos leszakítja a fejét. Aztán eszébe jutott, hogy ma ebéd után megivott két felest, és ha megszondáztatják, akkor elveszik tőle a fegyverviselésit. Huszonhét éve él vadászatból, nem ért semmi máshoz, ő már nem kockáztathat, és Nagyi házában egyébként sem lenne túl szerencsés a fegyverhasználat, mindent összevérezne. Leengedte a fegyvert.
Farkas háttal állt neki és az étkező gyógyszeres szekrényében kotorászott.
Biztos altatót vagy fájdalomcsillapítót keres, gondolta Vadász, rohadt függő! Pont eleget látta a bokrok alatt feküdni ezt a hajléktalan hippit. Sokszor napközben, amikor más dolgozik, ez félmeztelenül fekszik az árnyékban, betépve, vagy részegen. Azt mondja, költő. Persze. Naplopó.
Svájcban ragadt rá a liberális semmittevés, onnan hozta magával ezt az attitűdöt, maradt volna ott, minek ette haza a fene. De a nőknek bejön. Mit esznek rajta? Nagydarab, loboncos hajú, szakállas és szőrös. Egy ápolatlan vadállat. És mégis imádják. Talán a tesztoszteron. Csak az lehet, biztos azt érzik rajta.
Ráadásul Farkast Nagyi is kedvelte. Hetente egyszer beengedte a házába, hogy lezuhanyozzon, és előfordult olyan is, hogy ott tartotta ebédre. Amikor Vadász ezt szóvá tette, összevesztek, és Nagyi olyan dolgot mondott, ami kitörölhetetlenül beleégett.
Szó szerint azt mondta: ha te nem lennél, akkor biztos, hogy Farkassal kavarnék, mert imádom a verseit, és a vak is látja, hogy szenvedélyes szerető, egy igazi ragadozó, és eszméletlen jó teste van.
Vadásznak ez nagyon rosszul esett. Ő igazán szerette Nagyit. Hét éve. Titokban.
Már a megismerkedésük pillanatában eldöntötte, hogy amint lehet, el fog válni a feleségétől. Most is csak a megfelelő alkalomra várt. Minden második héten, péntekenként találkoztak Nagyival az erdei házban.
A naptár szerint aznap szerda volt, de Vadász szíve pénteket mutatott.
A fürdőszobából vízcsobogás és Nagyi hangja hallatszott, a Micimackót énekelte.
Vadászt egy pillanatra elfogta a szédülés és a hányinger. Rögtön tudta, hogy mi történt.
Az étkezőasztal közepén, egy nagy műanyag edényben friss pattogatott kukorica illatozott. Vadász lecsavarta Nagyi altatóporos fiolájának a tetejét, és vastagon megszórta vele a popcornt. Lassan, csendben, hétrét görnyedve hátrált ki a nappaliból. Az előszobába érve levette válláról a bőrtáskát, és a padlóra tette. Kicsatolta, elővette a csontnyelű kését és a bogárgyűjtő üvegét. Lecsavarta a kupakot, és a kloroformból egy keveset a barna, kockás zsebkendőre öntött.
Négykézláb lopakodott vissza a nappaliba. Indián volt, bosszúszomjas apacs, újra Winnetou, mint gyerekkorában. Halkan cserkészte be az áldozatot, párducmozgással, jobb kezében vadászkés, balban a nedves zsebkendő. Koncentráltan, lassan mozgott, a látása beszűkült, csak a prédát látta.
Farkas még mindig elmélyülten matatott, nyakig a szekrényben.
Hátulról ugrott rá, egyik kezével a zsebkendőt az arcába nyomta, a másikkal torkára szorította a kést. Farkas fel sem fogta, mi történt, csak azt tudta, hogy ha megmozdul, akkor vége.
A kloroform gyorsan hatott, küzdelem nélkül rogyott a földre. Vadász a lábánál fogva húzta ki az udvarra, csendesen, észrevétlenül, végig a kerten, le a folyóig. A nyomkövetőt levágta a nyakáról és bedobta a Hernádba, jó messzire. A nagy testet, mint egy zsákot, belegörgette a vízbe, hogy ne maradjon a parton vérnyom. A hanyatt fekvő áldozatot ugyanúgy vágta fel, mint Hasfelmetsző Jack, a köldökétől a kardnyúlványig.
A hasüreget megtöltötte kővel, hogy biztosan elsüllyedjen, néhány öltéssel bevarrta, aztán beljebb húzta, és a Hernád sodrására bízta a tetemet.
Mire visszaért a házhoz, már sötétedett. Benézett az ablakon. A tévében az Álmodozó ment. Nagyi az ágyban aludt, Piroska a fotelben, kettőjük közt az asztalon az üres popcornos tál.
A kislányra nem számított, ismerte születése óta, őt nem akarta bántani. Újra kellett terveznie a dolgokat.
Mire Nagyi és Piroska felébredt, már kint voltak a helyszínelők, a mentők és a Blikk fotósa.
Kiderítették, hogy Farkas betört a házba. Elkábította, aztán felfalta Nagyit és Piroskát, majd elaludt Nagyi ágyában. Vadász szerencsére pont erre járt. A gyanús horkolásra benyitott, és kiváló helyzetfelismerő képességének köszönhetően rögtön kivágta Farkas hasából a két nőt, Farkas hasát pedig teletömte kövekkel. Az elkövető felébredt, elment inni a folyóhoz, beleesett a vízbe és megfulladt.
Csak a szerencsén múlt, írták másnap az újságok, hogy nem erőszakolta meg Nagyit.
(Fotó: Hebert Santos, kép forrása: Pexels)