Épp földet ért egy kő a hegyről,
amikor álmomból felriadtam.
Nem csoda,
a bolygók itt össze-vissza járnak.
Megesik olykor a zuhanás,
csak az fáj,
hogy nem vagy itt, mikor felébredek
és a macskánk, a Kiscsíkos,
ki tudja merre jár.
Különben, Isten éltessen, fiam!
Drága kis Hatévesem.
No várj csak, mindjárt megkereslek,
hová bújhattál?
A hegy mögé? folyón túl a nádasokba?
Vagy házak között rejtőzöl?
Idegen lépcsőházakban gubbasztasz
szótlan és várod, hogy megtaláljalak?
Éltessen fiam az Isten, bárhol is vagy!
Képzeld, kaptam tegnap egy narancsot.
Csak úgy. Kezembe nyomta egy katona.
Mondott is valamit,
de nem hallottam a szavait,
mert zúgtak fölöttünk a repülők.
Aztán egyszer csak eszembe jutott az utcánk,
hazafelé, ahogy mentünk,
mikor a nyakamba ültettelek
és egyenként adogattam kezedbe a gerezdeket,
a szádból meg fülemre csorgott a lé,
mert te folyton énekeltél. Evés közben is énekeltél.
Tartsa meg az Isten ezt a szokásodat,
énekelj csak bátran, édes fiam!
Egyébként, annyi itt a repülő,
hogy meg is unnád.
Én már fel se nézek az égre.
Éjjel egy vonatban aludtunk.
Borzasztó izgalmas volt.
Zseblámpával világítottunk,
és mindenki mutathatott egy képet a gyerekeiről.
Én azt a képet mutattam meg,
amelyiken a nagyi ölében ülsz és szilvalekvárt kanalazol
egy pöttyös bögréből, aminek később letört a füle,
de a képen még minden egybe volt.
Sokáig éltessen az Isten, kicsi fiam!
Képzeld, itt esik a hó. Lehet jókat játszani.
Este kimentünk a fiúkkal a mezőre
és hógolyóval dobáltuk a Holdat.
Majdnem eltaláltam.
Várj csak, azt még nem is meséltem el neked,
hogy amikor akkora voltam, mint te most,
születésnapomra kaptam egy szánkót.
Apám faragta ki egy vastag fa törzséből.
Fűz volt talán.
Ügyes kezű, erős ember volt a te nagyapád.
Ha lenne tollam és papírom,
lerajzolnám neked azt a szánkót,
de csak puskám van,
a papírokat már rég eltüzelték.
Óvjon fiam az Isten minden bajtól!
Egyszer még tanulni fogod te is a háborút,
így vagy úgy, ezt senki nem ússza meg.
Városneveket olvasol majd, meg fekete számokat,
de erről a kisfiúról, aki itt fekszik előttem a hóban,
fehéren, mint egy szemétre dobott angyal,
róla semmit sem olvasol majd,
pedig lehettél volna te is az az angyal.
Nincs itt semmi csoda.
a bolygók össze-vissza járnak.
Törvényszerű a véletlen zuhanás,
de téged vigyázzon az Isten
és tartson erősen mind a két kezével.
(Fotó:Riccardo Andolfo, kép forrása:Unsplash)