– Nem akarok komoly dolgokról dumálni – mondta Gitta, miközben letekerte nyakából a kétméteres sálat. Jól akarom magam érezni, amíg itthon vagyok. A piros blúz kiemelte fekete haját és kreol bőrét. Mint mindig, most is minden tekintet rászegeződött.
– Én viszont így nem tudok komolytalan dolgokról fecsegni – felelte Laura, aki hiába magasodott barátnője fölé, senki nem vette észre. Sápadt arcát a szürke felső még jelentéktelenebbé tette.
– Oké, gyors leszek, mert mindjárt bejön Csaba, csak elszívja a cigit. Az én barátnőm vagy, és a barátnők összetartanak. Örülök, hogy jóban vagy a barátommal, de ne mondj el neki mindent. Thomas-szal nincs semmi komoly, csak elütöttem vele az időt, mert olyan egyedül éreztem magam Németországban! Három hónap sok idő! Csabát pedig kiengeszteltem.
– Megbeszéltétek?
– Mondtam, hogy nem akarok lelkizni – sóhajtott Gitta, és szemét a fölöttük lógó, kékre festett, csupasz villanykörtére emelte. – Már jön is Csaba – gyorsan felállt, és boxokat elválasztó paraván felett intett a barátjának, aki bólintott, és a pult irányába mutatott. – Amúgy nem, de – rózsaszín nyelve hegyével kajánul végigsimított vékony ajkán – használtam a számat –, és széles vigyorral hátradőlt a romkocsma összefirkált székén.
*
Szia, Szívem! Köszönt FaceTime-on Csaba Gittának. Ahogy félálomban meghallotta a srác hangját, Laurát a másnapossággal együtt fejbe vágta a valóság. Kikukucskált a szobából, és a háttal álló laptoptól csak Csaba magas homlokát látta, így észrevétlenül ki tudna szökni. Pisilnie kellett, és a fürdőszoba a folyosó másik végén volt. Azon tűnődött, vajon behallatszik-e a csevegésbe, ha lehúzza a wc-t. Már megint túlitta magát. Előző nap veszítette el az első munkahelyét. Nem akart egyedül lenni, így Csabához ment. Arra még emlékezett, hogy este videótelefonáltak Gittával, akinek egy hónap maradt hátra a féléves kiküldetéséből. Hiába panaszkodott, hogy magányos, a csillogó szeme másra utalt. Laura tudta, hogy a továbbtanulásnál és munkahelyválasztásnál dögös barátnője egy dolgot figyelt: a pasik arányát. Ezért lett mérnök az Audinál. Ránézett a telefonjára: 15:47. Meggyőzte magát, hogy gyanúsabb lenne, ha elszökne. Felvette füstszagú farmerját és gyűrött pólóját, kótyagos fejjel, lassan kivánszorgott a konyhába, leült a Csaba melletti színes étkezőszékre, és üdvözölte Gittát. Az addig vidám csevej megszakadt, mindannyian némán meredtek a monitorra. Gitta felváltva nézte barátját és barátnőjét. Csaba zavartan mosolygott, Laura az asztalon heverő parafadugóval játszott, kerülve a többiek tekintetét. A kínos csendet végül Gitta törte meg: Laura, jól emlékszem, hogy tegnap is ezt a halálfejes pólót viselted? Eldönthetnéd végre, kinek a barátnője vagy! – majd választ nem várva, dühösen bontotta a vonalat.
*
Laura ittasan támasztotta a pultot, amikor Csaba mellélépett. A hölgy italát én fizetem, és adja nekem is ugyanazt – szólt a pultosnak, majd Laurára mosolygott.
– Mit akarsz? – kérdezte fáradtan Laura. Már megbánta, hogy a céges buliból nem ment egyenesen haza.
– Lehetnénk újra barátok. – Csaba még mindig mosolygott.
– Kizárt.
A pultos letette eléjük a két poharat.
– Ez nem bor – lepődött meg Csaba.
– Vodkaszóda. Harminchoz közel fontos a folyamatos hidratálás. Hogy van Gitta?
– Biztos boldog – kivette a rózsaszín szívószálat a poharából, kortyolt egy nagyot, és folytatta –, a nős hapsijával. Háromszögben érzi jól magát – az olcsó műanyagot a ragadós pultra tette, és a buborékok kergetőzését figyelte.
A meglepettségtől Laura szólni sem tudott. Inni akart, de félúton elakadt a mozdulatban. Elnézte a férfi babaarcát, amit borostával takart. A kezük véletlenül összeért, ahogy a bátorító alkoholért nyúltak, amikor a hangszóróból felüvöltött Kurt Cobain karcos hangja: Come as you are. Csaba közelebb hajolt a lányhoz.
– Szakítottunk, miután hazajött Németországból. Gitta azt hitte, szexeltünk, amikor nálam aludtál, úgyhogy lefeküdt azzal a némettel. Thomas-szal. Ezért akartam bosszút állni veled. Laura visszaemlékezett az ominózus estére, amikor Csaba szeretkezni akart vele. Gittával és Csabával megszakadt a kapcsolata azután, hogy a srácnál töltötte az éjszakát. Majd három héttel később váratlanul beállított hozzá Csaba, és percekig tétován toporgott a szűk előszobában. A szomszédban Nirvana ordított. A fiú végül lekapcsolta a villanyt. Kívánlak, súgta a lány fülébe, aki illetődötten hagyta, hogy karját és hátát puha ujjak cirógassák. Mielőtt összeért volna az ajkuk, elfordította fejét, és kibújt az ölelésből. Csaba hosszan markolta a hideg kilincset, amikor Laura csendesen azt kérte, ha Gitta hazajön, üljenek le hárman és tisztázzák a történteket.
– Csak azért vágytál rám, mert tabu voltam – tért vissza a lány a jelenbe. – Menjünk ki cigizni!
A kocsma előtti járdán szétszórtan ültek a fiatalok. Pár métert sétálva a padkára telepedtek, poharaikat maguk mellé helyezték. Laura az úttestre nyújtotta lábát, bő szoknyáját a két combja közé húzta. Csaba a térdén támaszkodott és oldalra fújta a füstöt. A második slukk után szólalt meg.
– Veled olyan dolgokról tudtam beszélni, amiről Gittával soha.
– Szerinte a beszélgetés felesleges – nevetett fel a lány.
– Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? – a fiú tekintete a lányét kereste, aki ahelyett, hogy viszonozta volna a pillantást, inkább meghúzta a vodkaszódát.
– Hol van a barátnőd? – kérdezte, miközben megitta a maradékot, majd lassan feltántorgott. A csikket elpöckölte, szoknyáját leseperte.
– Hazakísérlek – nyújtotta kezét a lánynak, aki miközben próbált felkászálódni, kibillent egyensúlyából.
– Nem kell – hessegette el a segítséget. Jó egyedül – és imbolyogva elindult a nehéz éjszakába.
*
Gittát két évvel később, egy szupermarketben látta meg, a joghurtok előtt. Bár háttal állt neki, egyből felismerte. Úgy gondolta, az eltelt idő elég lehetett ahhoz, hogy elmúljon a harag, ezért odatolta a kosarát és üdvözölte őt. Csak miután megfordult, vette észre, hogy a telefont nyomkodja. Gitta biccentett neki, majd szó nélkül elsétált.
– Csaba sosem érdekelt pasiként. Egyszerűen a barátom lett, mert nem lehetett veled találkozni. Tudom, hogy ezt mondanom kellett volna. Aztán mikor Németországban dolgoztál, tényleg közel kerültünk egymáshoz. Jókat dumáltunk, de sose feküdtünk le egymással. Sajnálom, hogy a problémákat a szőnyeg alá sepertük – mondta csalódottan Laura a joghurtoknak.
(Fotó: Viki Mohamad, kép forrása: Unsplash)