Évának és Gergelynek szeretettel
Jártál-e Todiban?
Hol a selymes, lágy dombokat
Kéklő ormok ölelik körül,
S fölül, a magasban a középkor hívogat.
Jártál-e Todiban?
Hol annyiféle virág csak feléd bólogat,
S illatuk olvad csokor harmóniává,
Hol bálvánnyá lényegül önnön magad.
Jártál-e Todiban?
Hol szárnyal a gondolat, s a jóság,
Másvilág, paradicsomi, s az alma öledbe hull,
Kívül marad minden álnok valóság.
Jártál-e Todiban?
Hol kavicsot kötnél a percekre, s magadra,
Ahol csak egyetlen kérdés gyötör:
Hogy lesz-e még idő hinni saját szavadnak.
(Fotó:Pengő Edit)