A fürdőszoba kis polcát ellepték a sminkes tégelyek. Kinga épp remegő kézzel próbált a tükör előtt egyenes tusvonalat rajzolni a szemhéjára, amikor halkan kopogtak az ajtón.
– Légyszi, hadd menjek be, már nagyon kell – Csabi még feszülésig telt hólyaggal is ugyanolyan kedves és szerény hangon szólalt meg, mint egyébként szokott. Kinga résnyire nyitotta az ajtót, öccse besurrant és rögtön a vécéhez sietett. Nem érezték kényelmetlenül magukat amiatt, hogy harmincegynéhány évesen is egymás előtt pisilnek. Több volt egymás előtt a kimondott titkuk, mint a kimondatlan.
– Nagyon szép vagy – mosolygott Csabi, miközben a kezét mosta, és Kinga pufók arcát nézte a tükörben a válla fölött. – Bálint mit mondott, mikor érkezik?
– Kettő után. Azt mondta, ne várjuk meg az ebéddel – Kinga érezte, hogy fülig pirul. – Móni csak akkorra ér ide a gyerekekkel. De a tortára már itt lesznek, nyugi – simított végig öccse karján.
– Nem izgulok – vonta meg a vállát Csabi. – Vagyis nem én izgulok.
– Szerinted sok a szemfesték? – a lány tűnődve hajolt közelebb a tükörhöz.
– Mondom, szép vagy.
A két testvér szeretettel mosolygott egymásra. Aznap ülték Csabi harmincharmadik születésnapját. Bálintot Csabi kifejezetten Kinga kedvéért hívta meg a kerti partira. Persze, szívesen jön, de aznap nála lesznek a gyerekek is. Jöjjenek csak, Kinga amúgy is régen látta a keresztgyerekeit. Amikor kiderült, hogy Bálint elfogadta a meghívást, Kinga azonnal vett is magának egy új ruhát a Molett Módiban. A mérleg mutatója már réges-régen átlépte a százkilós lélektani határt, a régi felsők vészesen feszülni kezdtek a hurkás testén. Nem, ezt Bálint nem láthatja. A ruha nem volt olcsó, de készpénzben fizetett, így az anyja nem fogja meglátni a harmincezres tételt a számlakivonatán. Igen, az anyja ellenőrzi a pénzköltéseit, na és? Ő csak jót akar neki is, Csabinak is. Nem hagyhatja, hogy mindenféle haszontalan dologra herdálják el a pénzt, amit keresnek.
Csabi angoltanári fizetése amúgy is, mire elég? Még szerencse, hogy a lakhatásra nem kell sem neki, sem Kingának költeni, elég nagy a ház négyőjüknek. Az a legjobb, ha szem előtt vannak. Csabi elmebeteg ötlete, hogy Londonban vállal munkát, soha többet ne is kerüljön szóba! Abba az anyjuk kis híján belehalt. Ágynak esett, amikor az ő egy szem édes kicsi fia elutazott, Csabit hiába várta egy jól fizető asszisztensi állás, Kingán keresztül eljutottak hozzá anyjuk melodramatikus, haldokló üzenetei, melyben részletezi, mennyire hiányzik neki. Ő ezt nem bírja, miután felnevelte őt, nem azt érdemli, hogy Csabi elhagyja nemhogy a családját, de a hazáját is. Csabi jó gyerek, mindig is az volt, alig egy hónap múlva hazatért, a családban pedig helyreállt a béke. Persze, hogy itthon a legjobb, odakint, idegenben mindig csak gyüttmönt marad az ember, olyan hatalmas az a város, magányosnak érezte magát. Csabi csak Kingának merte egyik éjszaka elsuttogni, mennyire szeretett sétálni azokon a helyeken, amiket eddig csak filmekben látott. Végre eljárhatott szórakozni is, és élesben használhatta nyelvtudását. Kinga a mellére húzta, és érezte, hogy Csabi teste meg-megrázkódik.
– Kinga, segíts már teríteni, mindjárt itt lesznek! – anyjuk hangja olyan élesen süvített fel a földszintről, mint a puskagolyó. A két testvér összerezzent. Kinga sietve rendbe szedte magát, felhúzta a lila flitteres ruhát, és örömmel állapította meg, hogy elöl sem, és a hátán sem feszül.
Amikor Kinga egy tányértoronnyal a kezében a teraszra sétált, az anyja nem szólt egy szót sem, de szemével hosszasan elidőzött a csillogó, új felsőn, és ciccegett egyet.
– Apjuk, gyere te is, öltözz át, mindjárt itt vannak a vendégek! – szólt ki a férjének, aki a kertben foglalatoskodott a postagalambjaival. Minden nap kétszer megröptette őket, a csapatnyi szárnyas házi kedvenc sűrű csóvaként tett három-négy kört a telek körül, majd kivétel nélkül mindannyian visszatértek a megszokott ketrecükbe. Jó nekik itt, nem vágynak ők már máshová, magyarázta Józsi bácsi ilyenkor az ámuldozó látogatóknak.
Kellemes júniusi szombat volt, Gábor bácsi, Kinga és Csabi nagybátyja házi vegyes pálinkával nyitotta meg az ünnepséget. A féldecis poharakban úgy csillogott az erős nedű, mintha magát a megváltást ígérte volna annak, aki megissza.
– No, hát a jó Isten tartsa meg Csabikát erőben, egészségben! Krisztusi kor, ez a nem semmi, kisapám! – kurjantotta a nagybácsi, és felemelte a poharát.
– Isten éltessen, Csabi! – mondták kórusban az egybegyűltek.
Csabi szerényen mosolygott, és a szájához emelte a kis poharat.
– Csak mértékkel! – szólalt meg anyja figyelmeztetően.
– Hagyjad már békén, hát szülinapja van!
– Te ebbe ne szólj bele, Gábor, nem fogsz alkoholistát csinálni a gyerekeimből.
A robbanásközeli állapotot Kingának sikerült feloldania, amikor behozta a levest, és mindenki nekilátott az első fogásnak. Egy óra múlt. Bárcsak Móni hamarabb hozná meg a gyerekeket! De hiába, Bálint mindig pontos, soha nem érkezik egyetlen perccel előbb, sem később, mint ahogy ígérte.
Nem tudta, vajon sikerült-e eltitkolni a dolgot Móni elől. Tizenhét évesek voltak, amikor a legjobb barátnője bemutatta neki a fiút, akivel megismerkedett. Kingának olyan hevesen kezdett verni a szíve, mint még soha. Ez valami más volt, nem hasonlított ahhoz a kipirultsághoz, amit azokon a rettenetes tesiórákon kellett átélnie, amikor időre kellett lefutniuk a száz métert. Messze ő volt az osztályban a leglassabb. Bálint magas volt, jóképű, és olyan magabiztosan flegma, hogy fürtökben lógtak rajta a csajok. De neki csak Móni kellett. Kingával is kedves volt, először csak Móni miatt, később már egyfajta fivéri szeretettel fordult felé, mert Mónitól egyre több dolgot megtudott róla. Kingának arany szíve volt, hűséges kiskutyaként mindig megjelent, amikor csak szükségük volt rá. Bálint később Csabival is összebarátkozott és segített neki beszerezni a repülőgép-modellező hobbijához a ritkaságokat.
Amikor néhány év múlva Bálint eljegyezte Mónit, Kinga úgy hullott darabokra, mint egy hatalmas kínai váza, amit előtte már százszor is megragasztottak. Mindennek vége, Bálint soha nem lehet az övé. Megszülettek a gyerekek, természetesen Kinga lett a keresztanyjuk, végigasszisztálta az ifjú pár mellett nemcsak a gyermekágyi nehézségeket, de kapcsolatuk lassú ellaposodását és a válást is. Móni Kinga vállán sírta ki magát, ő pedig Csabién. Nem tudott mit kezdeni az örömmel, amit akkor érzett, amikor kiderült, hogy a legjobb barátnőjét csalta a férje. Persze, nem vele… Kingához még soha nem nyúlt úgy férfi.
– Ugye, azért mi még barátok maradunk? – kérdezte Bálint Kingától, nem sokkal a válás kimondása után. – Tudod, hogy én mindig kedveltelek.
– Ami történt, az a ti dolgotok. Nem fogok választani közöttetek – mondta Kinga, miközben már réges-régen választott. Móni szép lassan kikopott az életéből.
A második fogás utolsó falatjainál jártak, amikor meghallották a kerti kapu nyikorgását. Dávidka és Lilike hátraszaladt hozzájuk a teraszra, a terített asztalhoz.
– Na, csakhogy megérkeztetek – hallatszott az ingerült morgás. – Üljetek le, nemsokára hozzuk a tortát.
Bálint nem volt sehol. Kinga alig bírta lenyelni a szájában lévő falatot. Néhány másodperc, és feltűnik a ház fala mentén, végigmegy a kerti ösvényen, és a repkény mögül kilépve végre meglátja teljes életnagyságban. Bálint, Bálint… Három, kettő, egy…
– Üdvözlök mindenkit – lépett a színre mosolyogva. – Remélem, nem maradtunk le semmi fontosról.
Kezet fogott a férfiakkal, meglapogatta az ünnepeltet és kezet csókolt a ház asszonyának.
– Jól van, Bálintkám, üljél le te is végre – hessentette el az anyjuk. – Kinga, szedd le az asztalt, nem fér el így a torta – vetette oda a lányának.
– Jaj, Kinga, hát rólad meg is feledkeztem! – kelt fel Bálint az asztal végéről, és elindult, hogy köszöntse a lányt. Kinga mélyen beszívta Bálint illatát, miközben megpuszilta. – Milyen csinos ez a felső! – mérte végig Bálint mosolyogva, ahogy azt illik.
– Ha azt hiszed, hogy az ilyen firlefáncokkal majd eltereled a figyelmet a hájas testedről, nagyon tévedsz! – anyja ekkor érte el tűréshatárának végét. – Eredj, vidd ki a koszos edényeket!
– Ejnye, hát Kingácska így is, úgy is szép – simogatta meg lánya arcát Józsi bácsi, akinek eddig a hangját sem lehetett hallani. – Egyszer biztosan lesz olyan udvarló, akinek megtetszik. Jó lenne már, ha jönne valaki, igaz, kislányom?
Kinga száját beharapva kapkodta össze a tányérokat, és sietősen elindult a konyha felé. A vendégek már csak a csörömpölést hallották. Csabi a porcelántörmelék mellett találta meg nővérét. Kinga a padlón ült, és fekete könnyek hullottak a szeméből.
(Kép forrása: joinn.com)