novella

Zubornyák Zoltán: Az isteni alkony

A fiú látta tekintetében az apró rezdülést, a szíve hevesebben vert, üteme beleolvadt a zene ritmusába. Még soha nem tapasztalt magán ilyesmit. Lenyűgözte a férfi szépsége.

A bár harsány neonfényei az egész utcát elárasztották. A férfi sosem járt itt azelőtt, mégis könnyen idetalált. Dörgött, villámlott és szakadt az eső, amikor kiszállt a taxiból. Gyors mozdulattal lökte be az ajtót, utálta a nyakába csepegő vízcseppeket, a nedvesség a szakállára is rátapadt. Szeme lassan szokott hozzá a félhomályhoz. A helyet átlagosnak ítélte. A belső dizájn rímelt a külsőre, bár a világítás bent tompább és visszafogottabb volt. A bárpulthoz ment és leült. Jár nekem egy szabad este! 

– Mit adhatok? – kérdezte a fiú a pult mögül. Csak szólok, hogy nemsokára zárunk. Keze egy pillanatra sem állt meg, törölgette a poharakat. Hosszú műszak volt mögötte, sok unalmas, elnyűtt, puhatestű vendéggel.

A férfi még mindig a szakállával babrált. – Nektár sörötök van?

– Nem tartunk ilyesmit – mondta széles mosollyal a srác, elővillantva hófehér fogait. Valami mást esetleg?

– Mit ajánlanál?

– Ha édeset szeretne, akkor egy koktélt. Ha sört, akkor németet. Ha bort, akkor sze… 

– A bor jó lesz, köszönöm – vágott közbe a férfi. – Vöröset, erőset.

A fiú eltörölt egy poharat, letette a vendég elé, és töltött. Soha nem látta még itt a férfit, így önkéntelenül is bámulni kezdte. Nézte a nedves vászoningén átdomborodó izmokat, ápolt, eres kezét, metsző kék szemét. Micsoda meglepetés, így záróra előtt, pamparam – dúdolta. A korát nem tudta volna megtippelni, idősebbnek, mégis valahogy kortalannak tűnt, és kék inge, színben hozzáillő zakója csak hangsúlyosabbá tették sima bőrét és finom vonásait. Soha nem láttam még ilyen lenyűgöző pasit – mondta magában, aztán el is hessegette a gondolatot. Barátai jutottak eszébe, akik mindig kinevették az idősebb férfiak iránti vonzódása miatt. Daddy issues… Apakomplexus, persze!

A férfi ivott a borból. Lassan és mély élvezettel ízlelgette, majd kért még egy pohárral.

– Hány éves vagy? – kérdezte váratlanul, és alaposan szemügyre vette a fiút. Lányos arca és vállára omló göndör fürtjei fogva tartották a tekintetét.

– Maga rendőr? – kérdezett vissza a fiú meglepetten.

– Ezek szerint úgy nézek ki – nevetett a férfi. –  Ha valaki rendőr, arról általában van papírja, de arról nincs, ha nem az, úgyhogy kénytelen leszel hinni nekem.

Egy pillanatig szótlanul nézték egymást. Hűvös és lassú borzongás futott végig a fiú testén. A férfi is érzett valami hasonlót. Talán a bor hatása volt, bár inkább áramütésnek vélte. Odakint dörgött és villámlott szakadatlanul. Eddig csak nők szemében látta ezt a kíváncsi és sóvár fényt. Határozottan tetszett neki, hízelgett a hiúságának. Játsszuk végig! 

– Legyen annyi elég – törte meg a fiú a hallgatást –, hogy ennyi idősen legálisan nem dolgozhatnék egy buzibárban.

– Akkor innod sem szabad… nyilván.

– De… vagyis, hogy itt nem… de máshol szívesen.

A férfi felhúzta a szemöldökét. Érdekelte a váratlan ajánlat. A fiú látta tekintetében az apró rezdülést, a szíve hevesebben vert, üteme beleolvadt a zene ritmusába. Még soha nem tapasztalt magán ilyesmit. Lenyűgözte a férfi szépsége. Nézte; türelmetlenül, mohón és szemérmetlenül. Megállt az idő. A görög isteneket látta ilyen tökéletesnek a festményeken.

– Elviszlek magammal – mondta a férfi hirtelen. – Dolgozhatnál nekem. Vezethenéd a borászatomat, így minden nap ott lehetnél a közelemben. Ha akarsz. Elkelne a segítség. Itt lakom fent a hegyen.

– Öt perc! Bezárok és mehetünk – vágta rá a fiú. Nem igazán figyelt a szavakra, a mondatok jelentése nem jutott el hozzá. Kapkodva kapcsolta ki a hűtők világítását, a bárpult fölötti plazmatévéket, gyors mozdulatokkal törölte végig a pultot, a bankkártya-leolvasón megnyomta a napi összesítő gombot. 

Az eső könyörtelenül esett, amikor kiléptek az utcára. A bejárati ajtó redőnye hatalmas robajjal érte el a földet, a fiú rákattintotta a számzáras lakatot.

Elindultak a kihalt utcán, a lezúduló víz moraja elnyomta lépteik kopogását.

A férfi telefonon szobát foglalt egy közeli szállodában. 

Vadul és szenvedélyesen szeretkeztek, a vágy valószerűtlenül sodorta őket tovább és tovább, keresve a megnyugvást, az elcsendesülést. A férfi tapasztaltnak gondolta magát. Hétszer nősült, megszámlálhatatlanul sok kalandja volt, de fiúval még sosem volt viszonya. Felkavarónak találta az estét, bár biztos volt abban, hogy nem érheti nagy meglepetés. A fiú korábban egyéjszakás kalandokban kereste a boldogságot, de a ma este más volt. Biztonságban érezte magát. Erősen szorította a férfi karját, mintha többé el sem akarná engedni. Arra gondolt, hogy a szerelem mindig csak ott, csak akkor és csak pár pillanatig igaz. 

Hajnalodott.

– Te mindig tudod, mit akarsz? – kérdezte a fiú.

– Általában igen. Nagyfiú vagyok már, és amit akarok, azt meg is szerzem – mondta a férfi, és kibontakozott az ölelésből.

Akkor én egy szerzemény vagyok – gondolta a fiú, de nem érzett csalódást, inkább nevetett ezen. A férfi minden szava, minden mozdulata lejjebb húzta a tegnapi örvénybe. Úgy érezte, nincsenek feltételek, nem lehetnek elvárásai.

– Te más vagy. Egy különleges trófea – mondta a férfi, mint aki olvas a fiú gondolataiban –, maradjunk ebben. De most mennem kell. Vár a családom. Itt hagyom a névjegykártyámat, és nemsokára küldök érted egy kocsit. 

Miközben a férfi öltözni kezdett, a földre dobott zakója belső zsebéből fényképek csúsztak a barna szőnyegpadlóra. A fiú lecsúszott az ágyról, és felkapta a fotókat.

– Szeretők? – kérdezte, és végigpörgette ujjai között a színes papírokat.

– Ne csacsiskodj! A gyerekeim – felelte nyugodtan a férfi, és kivette az elképedt fiú kezéből mind a kilenc fotót. Átölelte őt, megveregette a hátát, és száját puhán a homlokához nyomta.

– Várlak. Maradhatsz még pár órát, ha akarsz, aztán jön érted a kocsi. A férfi vállára vetette kék zakóját, és a küszöbről még intett egyet, úgy, hogy fejét nem fordította vissza. Az ajtó nesztelenül csukódott be mögötte.

A fiú lassan felkelt, és bekapcsolta a vízforralót, hogy készítsen egy kávét magának. Meztelenül járkált a szobában, majd lassú mozdulatokkal elkeverte az instant port a csészében, visszaült az ágyba, és egy párnával megtámasztotta a hátát.

Mindent lehetséges kérdés és válasz végigfutott a gondolataiban; a miértek, a hogyanok, az este, az éjjel, a reggel. Nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért, de úgy érezte, mennie kell. Ott a helye a férfi mellett, történjen bármi!

Beállt a zuhany alá, megnyugtatta az erős vízsugár. Alaposan ledörzsölte a testét, felöltözött, és felvette az asztalról a névjegykártyát. Csak egy telefonszám volt rajta, és egy név. Zeusz.

Ebben a pillanatban a szálloda előtt megállt egy kék taxi, és dudálni kezdett. A fiú lassan a bejárathoz sétált. A taxi oldalán nagy betűkkel virított a felirat: Eagle.

Ez az! –  gondolta Ganümédész, és beszállt. Elindultak a hegy felé.

(Fotó: Alex Knight, kép forrása: Pexels)

Leave a Reply

%d bloggers like this: