regényrészlet

Nyeste László: Otthonka

A sulit mindannyian gyűlölték, alig várták, hogy nyáron véget érjen a tanítás. Mikor letudták a kötelezőt, diadalittasan, állati hangon üvöltötték az utcákon: Vesszen a suli, vesszenek a tanárok, soha többé tanulás!

regényrészlet

Nyeste László: Otthonka (részletek)

Tuka egy régi esetet mesélt, amit sötét, hideg estéken mondtak el egymásnak a lakótelep huligánjai. A szereplője egy bátor, bő gatyás legény volt, aki nem félt éjjel a temetőben, fogadásból bement a sírok közé, kihúzott egy fejfát, a magasba emelte, majd visszanyomta a frissen ásott sírba.

pszichothriller regényrészlet

Lőrincz Éva: Vakító napfény

A hatvanas éveiben járó, testes és kicsit férfias karakterű nő a körülményekhez képest kíméletesen közölte vele, hogy semmi jóra ne számítson a húgával kapcsolatban. Ugyanezen a rekedtes hangon, ugyanilyen enyhe dohányszagot árasztva mondta el, hogy Carol állapota végzetes, és a modern orvostudomány nem igazán tud mit kezdeni a problémáival.

regényrészlet

Ochtinszky Judit: Zeusz fia

Árész felszólítására a Jézusfélő – vagy inkább végfélő – még hangosabban kezdett parádézni a közeledő végítéletet szajkózva. Szerintem kifejezetten élvezettel csinálta. Árész bedühödött, és leszedett mindent az öltönyösről, aki felmérve ellenfele erejét, a nagyobb balhétól félve sebesen pakolni kezdte a kis jézusos könyveket, és hangos reccsenéssel kihúzta a mikrofont az erősítőből.

A hónap szerkesztői regényrészlet

Nieto Mercedes: Sehol sem

Dél-afrikai tanfolyamaimat gondosan a magyar télre, vagyis a helyi nyárra szerveztem – soha ilyen tökéletes menekülést nem csaptam még korábban. És persze szerelmet sem találhattam volna az otthonomtól ennyire irracionálisan messze, ami emiatt a beteljesülés leghalványabb reményével sem kecsegtetett – így jár az, aki a világ másik végén tinderezik.

regényrészlet

Nagy Kriszta: Fátyol köz

És az erkélyek! A hálószobáé kicsi és a csendes utcára néz. Ha jobban kihajolok, látom a fák között a folyót. A nappalié ellenben hatalmas és csodálatos. Életemben nem láttam ilyen szép kőcsipkés erkélyt, pedig a kerületben elég sok különleges erkélyt látni. Ez az udvarra néz. Épp a hintára.

regényrészlet

Stájn Emma: Kőbölcső (részlet)

„Kisfiam!” – halljuk az ismerős, de már fátyolos hangot. Az arca beesett, a bőre elvékonyodott, kék és zöld minden apró érintéstől; a haja régóta ősz, karjai gyengék már ölelni; a felismeréstől könnyes, cirmos szemei azonban makacsul belekapaszkodnak a rég nem látott unokába, kizárva minden – és mindenki mást.

A hónap témája Fagy regényrészlet

Kartali Zsuzsanna: Nasi (részlet)

A kutya nem ugatott. A bűz jellege is megváltozott, de ezt Béla a tomboló hidegnek tudta be. Belénk fagy a szar, ezekre meg ráhozzuk a kilakoltatást. Pedig a hajléktalanszállónál még ez is jobb. Jobb volt, amíg volt itt vezetékes víz, helyesbített magában, és már nem is csodálkozott a látványon, ami egy kinyílt ketrecajtó mögül tárult elébe.

regényrészlet

Fái Zsuzsa: Horogra akadva

A széttaposott kínai gumiklumpája olyan régi, hogy egyesek szerint, abban született. A járás már nem nagyon ment, ezért biciklire pattant a társaság, és letekert a Kis-Dunához. Már ez gyanús lehetett volna, mert a Laci akár milyen részeg, csakis a kisbuszával közlekedik.

A hónap szerkesztői disztópia regényrészlet

Havas Juli: A doktornő meséje – 3. rész

A has bőrére barna szőnyeg terül. Jódos fertőtlenítő. Az altatógép felől egyenletes pittyegés hallatszik. Az altatós doktornő félig hunyt szemmel dől hátra a széken. Az altatósnővér a kis kerekesasztal fölé hajol, fecskendőket, ampullákat rendezget. Pompás gléda – egyenesedik ki és válla felett hátranéz a doktornőre. – Kicserélem az infúziós pumpát.

pszichothriller regényrészlet

Lőrincz Éva: Vakító napfény – regényrészlet

Annak idején Londonban Bernie egyszer kiküldte egy bevándorlók lakta környékre riportot készíteni. Ott találkozott először a Balkánról származó emberekkel, horvátokkal, szerbekkel, bosnyákokkal, akik Jugoszlávia szétesése után menekültek Angliába. És persze ott ivott először törökösen főzött kávét is, amit azonnal megszeretett.

A hónap szerkesztői regényrészlet

Pap Éva: Mielőtt lemegy a nap – 5. rész

Néhány nappal később a Latin híd melletti park sűrű lombú fái alatt sétáltunk Medával. Ő egy égszínkék ruhában, nyakában a piros gyöngysorral, amelyen néha megcsillant a napfény, én egy világos zakóban. Hajának illata és a csókja íze volt, amit addig ismertem belőle, és mindaz a kevés, amit a röpke néhány órányi találkozás alatt megtudhat az ember. Mindez egy cseppet sem elégített ki, ahogy az a korábbi forró álom sem, mert mohón mindent tudni akartam.