Kocsis Gergely: A varjúszellem
A föld éhes szájként nyeli el körülötte a szétmálló gépeket, csak a fehérlő csontok maradnak szanaszét.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A föld éhes szájként nyeli el körülötte a szétmálló gépeket, csak a fehérlő csontok maradnak szanaszét.
– Egyenruhások jöttek a piacra a dombokon túlról. Ávósoknak nevezik őket. Fegyver ugyan nincsen náluk, legalábbis nem mutogatták, de fenyegetőek mind.
A bárófi az árnyékba süppedve figyelte a szemközti, élénkkék nyárvégi hegyeket, a szeme alatti napszúrásos redőkbe rakódott a pipafüsttel felszálló dohánymorzsalék, elmosódott foltba rendezte a vasakon álló, korhadt fájú marhavagont meg Bíbort, akit bakot tartva felsegített a szuvas ajtórés mögé.
Krisztián az egész arcával mosolyog, én a tésztámat kavargatom. A kedvenc filmemről kérdez, és amikor azt válaszolom, hogy nincsen, gyanakvóan néz rám. Természetesen megtudom, hogy mindenképp látnom kell a Harcosok klubját, ha még nem volt hozzá szerencsém.
Hallom anyám kérdését, hogy kész vagyok-e már, de nem reagálok. Szeretném hinni, hogy igaza van: tényleg elcseréltek, és ő nem az én anyám.
A költőtányérba elsőként érkező szemes tojást Nagypapa gipszmásolattal helyettesítette, amíg – többnyire a következő napon – meg nem érkezett mellé a második. Akkor a gipszet visszacserélte az igazira, így a két fióka egyszerre kelt ki, és közel egyforma méretűek lévén egyik se nyomta el a másikat.
Nem gondolja gróf úr, hogy nagyon meleg van itt? Hiszen Ön izzad, sőt valósággal ömlik Önről a veríték! ” Megjegyzem hűvös nyár végi este volt, ám a bácsi ekkor meglazította nyakkendőjét és megszólalt: „Igaza van barátom, de még mennyire!” És ekkor hirtelen izzadni kezdett.
Vesna, a háziasszony nyitott ajtót miközben a szeméből dörgölte ki az álmot. Első benyomás alapján nem lehetett megállapítani, hogy az ottlakásunk egy barátság kezdete lesz-e vele vagy egy szigorú üzleti és bizalmi alapon működő kapcsolat. Utólag tudom, hogy ez rajtunk is múlott.