
Rubicsek Máté: Fények a szürkeségben
Ellentmondást nem tűrően zárom le a hívást. Dühöt érzek, mégse vagyok annyira egyedi, mint gondoltam! Sokan érdeklődnek még telefonon, ugyanazt kell elmondanom mindenkinek, ki könnyebben, ki nehezebben érti meg.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Ellentmondást nem tűrően zárom le a hívást. Dühöt érzek, mégse vagyok annyira egyedi, mint gondoltam! Sokan érdeklődnek még telefonon, ugyanazt kell elmondanom mindenkinek, ki könnyebben, ki nehezebben érti meg.
Dosztojevszkij Félkegyelműje lenne az első könyv, amit az új fotelemben elolvasnék, miután befejeztem a Fecsegő csecsebecséket. Erről hallott már? Á, biztos nem, a hangja alapján maga túl fiatal!
A szomszéd éjszakára nem szokta lelakatolni a csónakját, ezért észrevétlenül elvihetjük. Beevezünk Béla bácsi felségterületére, és legalább egy nagy fogásunk lesz. Bence arca sugárzott az örömtől, de én nem voltam ilyen optimista.
Nem tudta élvezni vakációját. Céltalanul lődörgött a parton, vagy a tévé előtt szívta egymás után a cigarettákat. Látta magát, ahogy véletlenül rossz mappába rakja a számlákat. ,,Elvesztem! Kirúgnak, munkanélküli leszek, nem fogom tudni fizetni a számlákat, és mehetek a híd alá!” – sírta az üres szobának.
Nem sokra emlékezett, de a fejfájás mértékéből kiindulva legalább egy üveggel lecsúszhatott. ,,Soha többet nem iszom!” – gondolta bosszúsan. Nagy nehezen beazonosította a zaj forrását. Minden erejét összeszedte, hogy kihalássza az ágy alól a farmerjét. Lerázta róla a pormacskákat, és kutatni kezdett a telefonja után.