Nagy Annamária: Anyámnak
Rendeltük Ámerikából a milliós gyógyszereket, tömtük bele a gyógyteát, hozattuk a varázsgombát, sőt, még látót is hívtunk hozzá, aki lehúzatta velünk a redőnyöket és sámáni üvöltéssel űzte ki belőle a rákot.
felhocafe
owner
Hámori Márti: Adventi angyalok
Egy kis mellékutca felé indulnak, ott kevesebben vannak, és mintha a szél is kevésbé fújna, Anna nem is nagyon figyel, a feladataira gondol, érzi, ahogy erősödik a nyomás a szíve tájékán.
Csajkovszky Krisztina: Szenteste szent teste
Mialatt révedezik, engedni kezd a szorítás. A melle újra békés, Peti még percenként néhányat szív belőle, a csepp lefolyik tejszagú arcán, és beleszundít a békességbe.
Veres Ágnes: Imádkozzál, és áldás száll feléd
Természetesen délelőtt autóba ülünk, és a karácsonyi káosz kellős közepén órákat töltünk azzal, hogy elmenjünk az új díszért, és hazavigyük. A fa már feldíszítve várja az utolsó darabot.
Németh-Nagy Nóra: Várakozás
Öregek vagyunk mi már a meglepetéshez, fiam! – mordult fel az apja, és bekapott egy szelet kolbászt. 90 éves is elmúlt már, és kicsattant az egészségtől, annak ellenére, hogy hentesinas kora óta minden reggelt kolbásszal indított.
Birovits Zsuzsanna: Felolvasztott szívek
Megsimogatta a doromboló macskát, de Mirgonc kiugrott az öléből, és a kandalló elé feküdt a szivárványszínű, rojtos szőnyegre.
Erica Schweitzer: Az a másik anya
Hat hetes voltál, mikor kitett egy szál pelenkában a babakocsiddal a hóba, és azt akarta, hogy megfagyj. Tüdőgyulladást kaptál, és kórházba kerültél.
Perjés István: Egy álom a mosoly havában
…az álnok fájdalom csak a múlás pillanatára vár, arra a pillanatra, amikor a gyász súlyától meggörnyedt test az asztalra borul, és a két kar úgy nyílik szét, mint a megfakult szentképek angyalszárnyai…
Hetényi Csaba: Perzsa
A bunda alatt a szekrényben Nóra egy bőrkötéses könyvet talált, melynek gerincére a dédipapa nevét nyomtatták arany betűkkel. Ismerős volt ez a felirat. A könyv lapjait valaki tőből kitépte.
Marencsák Dávid: Rengés
A régi sorok közül előkerülnek finom torzulások, amelyeket korábban nem tekintett lényegesnek. Most egyértelmű a minta: a mély fúrások által terhelt szakasz instabilabb volt, a kockázat nőtt.
Marosi Anna: a néni
Ő egyre kisebb lett, az adósság egyre nagyobb, de hát az élet már csak ilyen zéró összegű játék egy kis nyitott gazdaságban.
Susánszky Éva: Ki fogja megmondani nekik
Most is így állok, értetlenül a történteken, vagy inkább azon, hogy miért is mentem el másnap a találkozóra, ahová nem jöttél el.
Csajkovszky Krisztina: Az igazi Mikulás
A szeme sarkából látta csak, hogy mozdul a függöny a gyerekszobában. Ekkor elővett egy égősort, szándékosan belegabalyodott, és felborult.
Salánki Anikó: Ne halj meg cipőben!
A tigrismintás fotelt nézte, meg egy nagybajuszú férfit ábrázoló festményt az íróasztal fölött. Olyannak látta, mint papust, amikor egyetlen szó nélkül ott hagyta a kapu előtt a két idegen nővel és a szúrós szagú pokróccal, amit elvettek tőle.
Jankai Norbert: A harmadik csésze
Lélegzetvisszafojtva hajoltunk a csészék fölé, és elbűvölve néztük, ahogy a forró vízben a sodort tealevelek életre kelnek és kibomlanak, mint a vitorlák. A jázmin illata átölelt bennünket.
Kóbor-Győri Dorka: A maharadzsa meg a szörnykígyó
Apa este is vicces. De akkor valahogy máshogy.
Általában több dologgal szórakozik. Az egyik móka, hogy eljátssza, hogy nem tud beszélni.
Fekete Márton: Őszi fantáziák
Sötét leplet sző az éj;
Komor fejét leszegi,
Gajdos Csabi: Eltűnt a Hold
Ma szerda van. Jobban vagy, azt mondják. Sajnálom, hogy lebénult a fél arcod, de meggyógyítunk, ígérem.
Most a huzat úgy zúg át a fülén, hogy feje rongylabdaként csapódik vállának, nem, ez nem huzat, zuhanok.