a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Elölről-hátulról, jobbról-balról melléhasalt, és hosszasan nézegetett a telefonja lámpájával világítva az összecsukhatatlan kanapé belsejébe, majd próbálta erőből a megfelelő pozícióba billenti a kárpitozott ülő és háttámla részt.
Igen, nyugdíjba mentem. Igen, csak egy tanítónő voltam. Igen, se gyerekem, se férjem. És igen, nem kezdtem nyugdíj mellett dolgozni, mert már elfáradtam. Hát, igen, elfáradtam.
Rég történt, azóta érvényét vesztette minden megtévesztő szó, amit a gondolatok egyetlen, valós idejében ki lehetett volna mondani.
Egyáltalán, megkeresték azt az embert, aki elkövette a zaklatást? Esetleg kihallgatták azóta, ha a helyszínre már nem jöttek ki rögtön, hogy körülnézzenek, megnézzék és lefoglalják a telefonját vagy a számítógépét?! Máskor olyan gyorsan tudnak ilyen intézkedéseket tenni?!
Óvatosan hátrafordította a fejét, és megpillantott egy újszülött borjat. Ám még mielőtt felfoghatta volna, hogy mi történt, megjelentek az emberek és elvették tőle az újszülöttet, Poppyt pedig egy óriási terembe vitték, ahol hosszú sorokban álltak a tehenek.
A Jago által alkalmazott manipulatív eszközök és hamis információk miatt Othello kétségbeesésbe süllyed, ami tragikus következményekhez vezet.
Most az ablaknál állva azon gondolkodott, mikor tűnt el ez a rajongás a felesége szeméből, az első, vagy a második gyerek után.
Ezeknek a szemük sem áll jól – magyaráz rendületlenül, de közben már két konyharuha között tartja az edényt. Kis ügyeskedéssel és egyensúlyozással kinyitja a műanyagajtót, aztán leteszi a járólapra a holnapi ebédhez valót.
Eliza mesélte, hogy az apja felügyelet nélkül elengedte a gyerekdiszkóba. Könyörgöm, a gyerek akkor tízéves volt! Idegenek között, külföldön, sötétben! Nekem ez meredek! Hiába jeleztem ezt nekik, azóta is minden nyaraláson ezt csinálják. Nálam ez kiveri a biztosítékot, mert a gyerekem biztonságáról van szó.
Most biztos arra számítasz, hogy a csaphoz
és a vizeshordóhoz kanyarodjunk,
úgyhogy megteszem, csak azért,
hogy most is igazad legyen.
– Minden magyar embernek szeretnie kellene a halat. Fontos természeti kincsünk. Egészséges is. Omega három, ugye.
Egy év alatt igaz szerelmet találni szerelempor nélkül – ez önmagában is komoly kihívás, de jelentősen nehezebb úgy hódítani, hogy a randipartnernek egyszer a fűszeres polc zuhan a nyakába, másszor a rozoga vécécsésze reped meg alatta.
Az utóbbi idők legnagyobb ötlete volt, hogy belevágtam a digifogyimba. Megnyugtat. Jobban, mint egy meleg fürdő. Hosszú távon tesz nyugodttá, nem csak hirtelen tűzoltást nyújt a fáradtság ellen. Máris érzem a hatását, pedig csak egy hét telt el.
A VHS-felvételen, amit a ballagás utáni héten minden este lejátszott a helyi kábeltévé, jól látszik, hogy az ünnepség felénél Tomi imbolyogni kezd, mint egy részeg matróz, és önálló életre kel kezében a zászló.
Oda lett a munkám. Már nem lehetett megmenteni. A szemeket sem. De azért megtartottam őket, akarja látni?
„Egy születéshez egy halál dukál!” – hirdetik, és ha rendesen fizetjük a tagdíjat, ingyenesen értesítenek, amikor eljön a cselekvés ideje.
A csavaros kolbászok begyűjtésére járőrcsapatok szerveződtek, és vérdíjat tűztek ki az ismeretlen tettesre.
A félhomályban a mesekönyv csendesen csukódott, a Kéz a lecsúszott takarót finoman az aprócska, szuszogó testre igazította.
Kedvenc lovát is Mercédesznek hívták. Márgát és Babát is szerette, de Mercédesz a barátja volt. Másfél éve lovagolta, sokat tanult tőle, robusztusságát, fekete sörényét és vidám szemét minden nap megcsodálta.
