Agonács Nikoletta: Papíron alkalmas
– Még mindig 36 éves? – kérdezte a velem szemben ülő, szemüveges nő.
Én szóhoz sem jutottam. Nem is értettem a kérdést. Mi az, hogy még mindig 36 éves vagyok-e? Nem, ezek után százévesnek éreztem magam. Meg ostobának. Nem igazán értettem, hogy a kognitív képességeimet kívánta ezzel letesztelni, a portugál nyelvtudásomat, vagy ő volt annyira inkompetens, hogy nem tudta kiszámolni a születési dátumom alapján, amit nyilván látott az előtte tornyosuló hatalmas monitoron. Főleg, hogy nemrég volt a születésnapom. Ezek a gondolatok jártak a fejemben, és csak bámultam rá nagy bociszemekkel, de egy hang nem jött ki a torkomon.