Zubornyák Zoltán: A szabadságkanál
A fiú némán bámulta nagyapja örökségét. Ennyi maradt utána? Ennyi egy ember élete? Ezért élt 74 évet? Tizenkét éve alatt még sosem szembesült a mulandósággal, az elmúlással.
Month: December 2023
Orbán Erika: A rabszolga
Amikor nagy ritkán felnézek a munkámból, hosszú téglalap alapú termet látok, a bal és a hátsó falak helyén óriási ablakokkal. Szinte az összes nyitva van. Odakint tombol a nyár.
Katona Diana: Búcsú
Nem beszélünk a sok évvel ezelőtti törésről, a bűnlajstromom most rejtve marad, csak mosolygósan igyekszünk behozni valamicskét abból, amiről az évek alatt lemaradtunk.
Rezeda Réka: Egy szelet szeretet
Az este hosszúra nyúlt, és én óráknak éreztem minden percet. Iza néni süteményei komótosan, de biztosan fogyatkoztak, nekem viszont egyetlen vásárlóm sem akadt.
Ha megölelt, egybefonódott a testünk, és neki hasonlóan jó illata volt, mint Cimborának. A nyugalom és a Miatyánk szaga. Tőle tanultam meg imádkozni és szeretni.
Bankó-Erdősi Viktória: Hét karácsony
A férjemet huszadikán még Németországba küldték az anyavállalattal tárgyalni, és huszonharmadikán úgy behavazódott a reptér, hogy törölték a járatát.
Zámbó Tamás: Még egy tánc
Fújtat néhányat, aztán elkezd kúszni a kisasztal felé. Felnyúl, a terítőt éri el, azzal együtt húzza le a telefont. A készülék a feje mellé zuhan. Nagy nehezen a hátára fordul, aztán rémület önti el, nem jut eszébe a mentők száma.
Korner Veronika Julia: Üresség
Nahát, fél üveggel már meg is ittam volna? Újra töltök, magasról zubog a pohárba a vérszínű, sűrű vörösbor.
Csúcs Krisztina: Más világ
Bár a vörös szememen, a homályos látásomon és a nyolcvanas éveket idéző, sikkesen gubancos hajamon nem sokat tudok segíteni, de már legalább nem nézek ki úgy, mint egy területharcot vesztett örömlány.
Finta Csilla: Ki vagy te?
Ki vagyok én, mormolta magának. Kutatott öreg, drogoktól és alkoholtól torzult emlékei között, valami kapaszkodót keresett, egy pontot, ahol nyugodtnak érezheti magát.
Sári Laura: Az eltűnő(dő)
Utálom, hogy ilyen kicsi a szemem. Ez nem is szem, inkább csak egy csík. A fülem bezzeg… alig bírom eltakarni.
Bakonyi Péter: A jegesmedve halála
Korábban is hoztak hozzám nőstényeket, bár akkor nem ennyire, és nem ilyen sokáig választották ketté a kifutómat.
Bagó Tünde: Szülinapi gyertyák
Gyepmester, így hívták őt a faluban. Járta az utcákat, és ha valakinél elpusztult egy állat, akkor neki kellett bedobni a dögtemető kútjába.
Zubornyák Zoltán: Színeváltozás
Fekete, csuklyás kabátban járt, amit beborított a kőpor, az arca és a szakálla is fehér volt tőle. Szerintem amikor dolgozott, messzire elkerülte a fürdődézsát.
Mátrai Szilvia: Adventi vásár
Olyan szinkronban iszunk, hogy még az orrunk is egyszerre húzódik ráncosra, jobb lenne az íze a bor nélkül, na, valljuk be egymásnak.
– De a hatásért meg kell szenvedni – szögezi le Varjú.
Zeck Julianna: Üvegszem
A szeme hidegkék volt, mintha üvegből lett volna. Kifejezéstelen és tolakodó, éhes és kegyetlen. Borzongott tőle a hátam.
Bak Zsófia: Jegyek a harmadikra
Nagyon drága fair trade kávé volt ám, szigorúan vegán, és csupa aroma, erre tessék, hát nem összeparfümözte azzal a tömény levendulaillatával?!
Erica Schweitzer: Ludmilla emlékére
Egyszer nem figyeltünk rád, és kiestél az ablakon. Három emeletet zuhantál. Lerohantunk az utcára, átkutattunk minden bokrot és zegzugot, benéztünk minden parkoló autó alá, de hiába kerestünk, nem találtunk.