Tag: Istók Vera

Puha hó lepte be a tájat, csendes este volt. Treszka néni zajt hallott a tisztaszobából. Hetente ment be oda, portalanítani, takarítani, szellőztetni, ott laktak a gyerekek, ha hazajöttek.
Villanyt gyújtott, és meglepetten látta, hogy egy pillangó repdes odabent.

Nagyon nem vágytam anyám sorsának ismétlésére, aki fogyatékos húgommal élt együtt öregségében, én meg eltartottam őket.

– Olyan a tested, mintha héliumos lufikkal lenne tele, bárhova nyúlok, sérülések tarkítják – nézett rám gyönyörű szemével. – Nehéz élet…

– Ne haragudjon, hogy zavarom, Ön Nagy Béla nője? – sírós női hang szólt a telefonba. – Mondja, hogy nem! Kiss Ilona vagyok.
– Csak voltam – nyugodt volt a hangom, még nem tudtam, mi vár rám.

– Nézd meg, hogy söpörtél össze! A sarokban még ott a por. Ezt sem tudod megcsinálni rendesen!

A családállításra a dohányzás miatt mentem, mert függő vagyok, és minden függőség mögött trauma áll, tudom.

Behunytam a szemem és álmodtam, közben mozgatták testemet, a hátamról a bőr lesúrlódott, ahogy a padlóhoz nyomtak. Megint jött egy, nem számoltam, hányadik, nem is voltam ott, csak a testem, én már elszálltam messze.