a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Ott maradtam a négyéves magammal, aki válaszokat és főképpen igazságot várt. És én tényleg azt hittem, ha igazam van, akkor az igazság majd megvédi önmagát – de a szavak, amiket az emberek kimondtak, csak üres visszhangok voltak.
A szépreményű jövő bemocskolódott alkohollal, gyógyszerekkel, fondorlattal, ármánnyal, hamis szerelemmel és házassággal. De a jel ott virított a vőlegény öltönyén – és három héttel később már az urnáján is. Mert egy nagyon fontos dologról megfeledkezett a makacs vénember.
Szinte látom a sassonra vágott, szőke haját, a hatalmas rózsás klipszét, a decens kis ruháját, ami mindenképpen a térde alá ér, és a megfelelő magasságú, színben találó körömcipőjét. Cigarettával a kezében, ahogy bedob egy konyakot, és tovább kokettál az érdeklődőkkel.
