Kozma Lilla Rita: “Csak egy kicsit fájt, az meg olyan, mintha nem is lett volna semmi sem”
Zsófi elszántan küzd azért, hogy megértse önmagát és az érintéstől való fóbiáját, ezért minden viszolygása ellenére úgy dönt, hogy felkeres egy pszichológust.
Category: könyvajánló
Ságh Beáta: A szőttes, melyből itt-ott kilógnak a szálak
A saját életünk, családjaink múltjának lenyomatai jelennek meg, amit együtt viselünk kollektív emlékezetünk révén a történetek főszereplőivel és anyáinkkal, nagyanyáinkkal.
Kozma Lilla Rita: “Téged jobban szeretnek körülöttünk akárhányan”
Szöllősi írói tehetsége abban mutatkozik meg leginkább, hogy érzékletes pontossággal beszél azokról az érzésekről, amikről mi még nem tudunk megfogalmazni, és lehet, hogy nem is leszünk rá képesek soha: a halállal való szembenézésről, reménytelennek tűnő helyzetekről.
“Ha te el tudsz így fogadni, én is elfogadom magam!” – Erdődi-Juhász Ágnes a Túléltem c. antológiáról
A kötet szerkesztőjének határtalanul szubjektív és szenvedélyesen elfogulatlan könyvajánlója.
Ságh Beáta: „Két szenvedély, egy történet”
A szenvedélyek egymásba fonódása az énkép és önértékelés könnyen látható, vagy mélyen rejtőző rétegeit tárja elénk, és ezek dinamikus mozgásának izgalmas csodájába avat be.
Ságh Beáta: A selyemből szőtt anya, akiből almafa lesz
Laura Sintija Černiauskaitė litván írónő 2006-os regénye 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, magyar fordítása 2021 végén jelent meg.
Kozma Lilla Rita: “Ülni az ágy mellett, és tudni, hogy hamarosan úgyis örökre vége lesz”
Kovács Bálint prózája után nehéz megszólalni, vagy bármit is írni. A kötetben szereplő összes karaktert szinte lemeztelenítve láthatjuk magunk előtt. A novellákat végigkíséri a reményvesztettség, a szeretet és a ragaszkodási vágy. A mindenáron valamibe kapaszkodás érzése, akkor is, amikor már minden reménytelen.
Bécsy Etelka: Mit üzen számomra Szabó T. Anna könyve, a Szabadulógyakorlat?
Az egyik mágnes, ami bevonz és nem ereszt, az mindenképpen az a magyar nyelv, amit Szabó T. Anna használ (én Térey Jánost olvasva sokkolódom még ennyire a nyelv gyönyörűségétől).