Tag: Németh-Nagy Nóra

Égkék szeme jegesre fagyott, amint fájón ismerős szőke lófarkat pillantott meg az ülések között. Lehet csak hasonlóság? Talán csak kimerült agya kapcsolja össze az úticélt a múlttal. Mikor még Budapestről ingázott, hasonlóan széles delták ölelő karjába érkezett haza. Nem káprázat volt. Ahogy a férfi végzett a pakolással, a sorszámokat kezdte tanulmányozni, amikor a tekintete hirtelen találkozott Orsiéval.

Magával vitte a telefont, és bemászott az ágyba. Hason fekve próbálkozott a mutatóujjhoz illeszteni. Mikor végre sikerrel járt, a kijelző élesen villant András arcába.
A férfi álmosan megmozdult.

Öregek vagyunk mi már a meglepetéshez, fiam! – mordult fel az apja, és bekapott egy szelet kolbászt. 90 éves is elmúlt már, és kicsattant az egészségtől, annak ellenére, hogy hentesinas kora óta minden reggelt kolbásszal indított.

Nem gondoltam, hogy ilyen remek helyet találunk – de ahelyett, hogy a mászókákat mustrálná, egyenesen engem néz és derűsen mosolyog. Emelkedő pulzusomról igyekszem nem tudomást venni, rémesen festhetek, ezért a célzást egy ironikus félmosollyal nyugtázom, és a szemkontaktust megszakítva körbejáratom a tekintetem a játszótéren.