Tag: Molnár Anikó

És van Mesi. Mondjuk ő nem Vanda. Mert benne volt valami megfoghatatlan, kiszámíthatatlan. A szex meg? Az istenit, a szex kurva jó volt vele! Mesit mondjuk meg kellett tanítani arra, mi a jó, azt is élveztem.

Távolinak, valószerűtlennek tűnt Zoli, a három év minden kegyetlen, zsigerig hatoló mondata, az anyja árulása, meg nem értése, az a fojtogató nyugtalanság, ami egyidős volt kapcsolatával.

Egyik éjjel rég elhunyt édesanyjával álmodott, és felébredve rájött, egy valakit még nem kérdezett meg. A temetőbe érve elindult az ismerős ösvényen, majd édesanyja sírja mellett leült a padra.

Egy héttel a választások után a kisvárosba visszatértek a normális hétköznapok. Claire önkéntesként minden második kedden ételt osztott a városi nőegyletben, ahol rászoruló, bántalmazott nőkön segítettek. Este erről szeretett volna mesélni hallgatásba burkolózó férjének.

Amíg Rózsa zizegett a papírokkal és hümmögött, Kata az arcát fürkészte. Pedig tényleg mindennek utánanéztem, számlaképes is vagyok. Tanácsadás, azt mondták, az jó lesz. A bolt papírjai is rendben.

Na, de tényleg, láttál már ennél rondább nőt? Szegény fiú, jól megbüntethette ez a tehén! Vagy tudod mit? Pornószínész válogatás, a csaj a felszopó, de szegény fiúkának, nem hiszem, hogy felállt rá a farka…

A Macska felméri a terepet, szagokat keres, búvóhelyek, kalandok után kutat. A Lány és a Férj pakolnak, macskabiztossá teszik a zsúfolt lakást. Mosolyognak, napok óta először. Macskát megetetik, megsimítják, majd elköszönnek.