Tag: Hatala Edit

A kapitány aggodalmasan figyeli, csak sejti, mi történhetett. A többiek még a vízben élvezik a hűsítő hullámokat, csak egy középkorú nő figyel fel a sírásra, de nem törődik vele, hátha csak egy delfin hangját hallotta.

Sok a tűlevél, a fenyőt már rég ki kellett volna vágni. Friss víz a vázákban, a három szál rózsa külön-külön. Gyönyörűek. A sírkő tiszta, a virágokat a nap sugarai simogatják.

Eltelik a nap. Kata hazafelé megáll a bátyjánál. Testvére magányos farkasként él, ha jó kedvében van, szót ért vele, de van úgy, hogy goromba mondataival elijeszti húgát.

A kislány copfja lebeg, ahogyan fut a kis pufi kabátban. Szedi a lábát, igyekszik tartani a tempót a fiúval, aki idősebb és fürgébb is nála. A kisfiú egy papírfigurát szorongatva siet a bácsihoz, nehogy elunja a várakozást és faképnél hagyja őket.