Birovits Zsuzsanna: Felolvasztott szívek
Megsimogatta a doromboló macskát, de Mirgonc kiugrott az öléből, és a kandalló elé feküdt a szivárványszínű, rojtos szőnyegre.
Tag: Birovits Zsuzsanna
Birovits Zsuzsanna: Porcukor
Mit akarhatna még egy magadfajta, jut eszembe Károly, aki minden éjjel ezt mondta, mielőtt kiment a szobámból. A legmocskosabb vágyait élte ki rajtam. Engedelmeskednem kellett.
Birovits Zsuzsanna: Bármit megtehetsz!
Erős vagyok. Nincs szükségem segítségre. Nincs mit megbeszélni. A saját életemért én felelek. Anyám kislány koromban mindig azt mondta, hogy bármit megtehetek. Nem kell egy olyan férfival élnem, aki bánt.
Birovits Zsuzsanna: Emlékfoltok
Három kolléganőm szótlanul ül, amikor belépek a tanáriba. Mobiloznak.
Három szürke veréb gubbaszt egy kopár faágon. Nem csiripelnek.
Bejön Jé. Szöghaja zilált, ezüstös csíkokkal. Fémkeretes szemüveget visel. Arca hamuszürke.
Birovits Zsuzsanna: Kócos Kata
Az udvaron két ósdi fotel és egy kopott asztalka állt, rajta egy kis váza, benne mezei virágok. A fehér macska a napon sütkérezett. Azt hittem, álmodok, és egy mesébe csöppentem.
Szivárványszínű gombolyagomból történeteket szövök.
Birovits Zsuzsanna: Amikor tízéves leszek
…egy halk szavú anyát szeretnék magamnak,
egy suttogó Mamit.
Birovits Zsuzsanna: A fekete rigó
Elment az eszem, gondolja magában a nő. A terapeutája kapcsolati hipochondriának titulálná a viselkedését, és féltékenynek bélyegezné.
Birovits Zsuzsanna: Összekulcsolt kezek
Mezítláb volt. Apró, elhintett vérmagok az ódon, nyikorgó hajópadlón. Mint a könyvben az egyik szereplőé.
Birovits Zsuzsanna: Koppanás
a viszki sugárban távozik belőlem
a nyelőcsövemet marja a sav
Birovits Zsuzsanna: Otthon
Mamihoz bújsz. Az ölébe kucorodsz, és befúrod a fejed a nyakába. Nem tudod visszatartani a könnyeidet.
Birovits Zsuzsanna: Por és hamu
A kezem összekulcsolom a mellemen. Jéghideg. Mint a fal mellettem. A pálinkaszag bekúszik a takaró alá.
Birovits Zsuzsanna: A kék madár
Leszállok egy kiálló, száraz ágra. Lengedezik a szélben. Várok, amíg ázott tollaim megszáradnak. Éhség gyötör, de türelmes vagyok. Mozdulatlanul lesem a vizet.
Birovits Zsuzsanna: Fátylat rá!
A császármetszésem gilisztához hasonlító hegének látványától émelyegni kezdtem. Fátylat rá! Hajamra a hópelyhek lágy, fehér fátylat terítettek.
Birovits Zsuzsanna: Téves hívás
Az ablaktörlőn még nem cserélted ki a gumit. Nyikorog, minden törlésnél. Egyszer megkérdeztem, mikor veszel újat. Azt válaszoltad, hogy ne pofázzak bele
Birovits Zsuzsanna: Áldás vagy teher?
Ma is érzem a lökés erejét, ami a falhoz taszított azon a verőfényes, tavaszi délután, most is látom a már nemlétező lila foltot a bal lapockám alatt, hallom a segítő mondatát a 112-t tárcsázva, látom a kislányom riadt őzikeszemét.
Birovits Zsuzsanna: Az a jó a fájdalomban, hogy elmúlik
Kérem, maradjon mozdulatlan! A rezidens kolléga fogja beadni az érzéstelenítőt, gyakorolnia kell. Rendben?
Homok a gépezetben
Történetei hallatán a hideg futkosott a hátamon, mégis, írásai úgy olvastatták magukat, ahogy csak a jéghideg kútvíz tudja itatni magát tikkasztó nyári napokon. Hogyne olvastatták volna, hiszen a sorok mögött egy olyan ember kristálytiszta alakját mutatták meg, aki nem fél semmitől és akin nem fog semmi, aki a legnagyobb veszedelemből is győztesen kerül ki.
Birovits Zsuzsanna: Aranyruha
Az eddig királyfiként ismert férjem állatbőrbe bújt. Ez lett a valódi alakja. Talán mindig is ez volt. Én láttam csak királyfinak. Félelmetes lángcsóvák törnek fel lelkem eddig békésen szunnyadó vulkánjából.