
Wolfram Ildikó: A villanyrendőr
Erősen koncentrál, nem engedi, hogy az indulatai túlvezéreljék, tudja, ha kapkod, elveszti az uralmát az autó felett, lehúzza az ablakot, bocsánatkérően integet, de már nem indul el.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

Erősen koncentrál, nem engedi, hogy az indulatai túlvezéreljék, tudja, ha kapkod, elveszti az uralmát az autó felett, lehúzza az ablakot, bocsánatkérően integet, de már nem indul el.
Üzletemberként mutatkozott be, az idegenek kitárulkozó intimitásával a szakmai sikerei mellett magánéleti sikereiről is mesélt, és várta az elismerő bólintást vagy hümmögést.
Óvatosan kinyújtja a nyelvét, végighúzza a fekete műanyagon. Kicsit ízlelgeti. – Nem olyan az íze, mint a fűnyíró zsinórjának volt – állapítja meg. – Tehát egyáltalán nem veszélyes.
A bonbonokról nagypapája jutott eszébe, ahogy mosolyogva előhúzta a csokigolyót a kabátzsebből. Az Útitársról meg András. Minden búcsúzáskor egyet a kezébe nyomott, hogy ha nincs vele, akkor se feledje: sosincs egyedül.
– Arra van, hogy engem baszogass, de arra nincs, hogy felhívd őt és elmondd, miben maradtunk! Hányszor kértelek, hogy állj ki magadért… hogy kiállj értünk!
Persze, ezek a mai tejfölök csak nevükben hasonlítanak a régire. Emlékszem, anyám mindig engem küldött a téeszbe friss tejért, volt, hogy kaptam tejfölt is, na, az volt csak kellemesen meleg és krémes.
A férfi kis törölközőt terít mellé, és odaül. Megfogja a nő tűszúrásokkal teli kézfejét, és a kanül mellé csókol, mint minden érkezéskor.
Na, de tényleg, láttál már ennél rondább nőt? Szegény fiú, jól megbüntethette ez a tehén! Vagy tudod mit? Pornószínész válogatás, a csaj a felszopó, de szegény fiúkának, nem hiszem, hogy felállt rá a farka…
Visít az osztály a gyönyörűségtől, fallosz, fallosz, skandálják a gyerekek, Edina hiába kiabálja, hogy csönd meg elég legyen, már a saját hangját se hallja, az óra botrányba fullad.
Lemászom a fáról, és elfekszem hóhérom árnyékában. Nézem a hurkot, és próbálom elképzelni, ahogy a lábammal elrugaszkodom. Ahogy a talpam az ég felé lendül.
Tárgy: dögös milf, semmi szöveg, csak egy fotó a reggeli csókról. Újabb csipogás jelezte a következő levelet. Tárgy: te lenyeled?
Belefáradtam. Nem akarok tovább várni valamire, ami sosem fog megtörténni. Unom már a kispadot, nekem színpad kell.
Lilire akkoriban ragadtak a férfiak. Bárhol járt, körülvették, ám hódolatuk érdektelenül hagyta. Mégis akadt valaki, akihez vonzódni kezdett.
De a feleségemet valamiért mégiscsak lesújtotta, hogy nélküled kell töltenie egy hetet, és sugárzott az örömtől, mikor megtudta, hogy ez mégsem így lesz. És azt hallottad, hogy már a szemet is meg tudják operálni?
Gondosan megtervezte a pillanatot, amikor majd elhívja, Nóri igent mond, együtt táncolnak a tornateremben, és utána egészen halálukig. Nóri azonban mindent elrontott.
Kapkodva próbálom a türelmetlen tekintetű nőnek elmagyarázni, hogy én semmiképpen nem maradok ezen a helyen, okvetlenül sorsot kell cserélnem valakivel.
– Szívgörcsöd? Ilyesmivel nem viccelődünk – folytatta, és belenézett a szatyorba. – Ez a hal ugyanolyan, mint a múlt heti!
– Átöltözöl még a Bohémélet előtt? – veti oda a pezsgőjét szürcsölő nővérének, aki megrázza a fejét. – De nem jöhetsz testhez simuló nadrágban az Erkelbe. Pavarottira megyünk, elfelejtetted?
Köszönjek hangosan, amikor közelebb érek? Inkább feledkezzek bele a telefonomba, lesütött szemmel? Emlékszik még rám egyáltalán?