Menich Judit: Árulás
Sötét volt a hálóban, mikor belépett. Férje egyenletesen, hangosan lélegzett. Óvatosan lefeküdt a nagy franciaágy szélére, bár tudta, aludni nem fog. Éberen várta a hajnalt, de még sötét volt, mikor kiment a szobából. Homlokát a térdére hajtva, lábait átölelve ült a konyhában.