a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Három éve úgy élt, hogy összevissza lopott. Mindig csak annyit, amennyiből éppenhogy megélt, ezért meglehetősen sovány volt. Gyakran buszmegállókban aludt, télen pedig aluljárókban. A ruhája mindig szakadt és koszos volt.
A kertben a fű hibátlanul nyírt, az épületről a vakolat nemhogy nem pereg, hanem látszik, hogy frissen kenték fel. Az autóból egy jóképű, magas férfi kászálódik ki. Hátraveti a fejét, megigazítja a haját, majd a karóráját is, és fölényesen elmosolyodik.
Az osztálytársaim kipécéztek maguknak, mondván, hogy én összevissza hallucinálok. Minden áldott reggel félve mentem iskolába, és ijedten is távoztam, hiszen nem akartam otthon egyedül maradni Tükörlénnyel.
