a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
És jött is a Lajos azonnal, ki is mentünk a teszkóba, de azt láttam, ma mindenki megbolondulhatott, mert ott meg a biztonsági őr kötözködött belém, így mérgemben átmentünk a szomszédos obiba, ahova, valami csoda mód, beengedtek mindenkit, 65 alatt, felett…
Görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudom, mi baja anyának, de annak sosincs jó vége, ha ilyen kedve van. Egyre nő bennem a feszültség, a hasamtól kúszik fel az agyamba, és erős fejfájásom lesz.
Hirtelen mindannyian az alvilág legsötétebb bugyrában találták magukat. Isten elsápadt, a földi félőlények eltakarták szemüket, remegtek, mint a miskolci kocsonya.
Nem foglalkozott a veszélyérzettel, amely szinte kiabált neki, hogy más irányba folytassa az útját. Hamis ez a vészjelzés, győzködte magát. Ha számítunk rá, sosem történik semmi. A rettenet csak akkor lopakodik elő a sötétből, ha készületlenek vagyunk.
Anya nagyon jól süt és főz. Sajnos nagyapám ezt nem tudta mindig értékelni. Magától értetődőnek vette, hogy egy nőnek a konyhában a helye és ott sem ő irányít.
Napszállta után magára öltötte a fekete holmikat, a kést az alkarjára szíjazta, és lassú futással elindult a célpont lakása felé. Telefont érthető okokból sosem vitt magával a bevetéseire, így két sarok múlva visszafordult ellenőrizni, hogy bezárta-e az ajtót.
A stewardessek állandóan kizökkentik a gondolataiból. Hol ebéd, hol egy kis ital, hol vacsora, hol csak megkérdezik, mit szeretne, vagy hogy minden rendben van-e. Ő csak mosolyog.
Nem tudom, hogyan keltem fel a szőnyegről, és azt sem, mikor fogtam fel, hogy nem vagy többé. Hogy nem vagyunk többé.
A legjobb pillanat az, amikor belépek az arénába, a narancssárga bikinim feszül rajtam, izmaim kidagadnak. Imádom, hogy veszettül erős vagyok, senki nem bánthat!
Ott vannak például a mérgező tüskékkel rendelkező sziklahalak, pókhalak vagy a veszélyes medúzák. Náluk csak részmasszázst vállalhatok, hiszen a saját egészségemre is figyelnem kell. Szóval náluk nincs hát- vagy csápmasszázs.
Emlékszem, az elején sok fiúval táncoltam, és meg kellett tanulnom, hogy hiába nagyon intim, de ez akkor is csak tánc, és három perc múlva vége van. Mint a színészeknél.
Apám kinyitotta a ruhásszekrényt és a törölközők alá becsúsztatta az abortuszra szánt pénzt. Gál doktor hétfő délután rendel, és ha szerencséjük van, még azon a héten megcsinálják a kaparást.
A telefont gyakorlott mozdulattal feloldotta, hegyesre formázott porcelánkörmei kopogtak a képernyőn. A kamera halkan utánozta a működő blende hangját. A felirat előtt felfújt ajkait felháborodottan fittyesztő Viktorija szelfije már ment is az Instára. A körmök tovább kocogtak. ‘Boycott Chance!’ És elkezdtek dőlni a lájkok, kommentek, megosztások.
Értem én a kiégés szindrómát, de valaki lássa el a fiamat, aki a halált választotta, nem az életet, és most mégis élni szeretne. A vágása nem ért artériát, ideget, begyógyulhat a seb, és megint választhatja ezt az utat.
Oda kell adnom valakinek a szüzességemet, hogy apu megnyugodjon, és ne nevessen többé rajtam. Mondtam neki, hogy nekem mindegy, odaadom szívesen bárkinek. Azt mondta, ehhez idő kell, meg kell szervezni, meg kell adni a módját.
– A harangozó Bandit a fiával együtt agyonlőtték, éppen, amikor a toronyba akartak menni. Akit tudtunk, kimentettünk, a hegyen biztonságba lesznek, de mink, akiknek lovunk van, visszamegyünk. A Kováts Pali jó néhány kaszát egyengetett ősz óta.
A férfiakkal való kapcsolatom azonban ennél bonyolultabb. Egyrészt újra tapasztalni akarom velük az egyszer már megélt, örömteli perceket, másrészt megállás nélkül, mint valami eszelős, próbálom kitömni velük a hatalmas űrt a szívemben.
„Olyan semmi kis rövid szoknyában jár!”, gondolom, biztosan félti őt, hogy megfázik ebben a hidegben, az meg kifejezetten felidegesítette, amikor apa megdicsérte Tilda néni combközépig érő bőrcsizmáját, „Már csak egy ostor hiányzik a kezéből”
Józsi utálkozva felhúzta az orrát, otthagyta az ebédelőket. Felkapta a nagy kalapácsot és lesújtott a már szétszerelt mikrohullámú sütőre.
