Tag: Bernscherer Tibor

Semmi nem volt fontosabb számára, mint hogy a lehető legszebb epret és a legjobb sajtot lopja el. De milyen sajtot? Ezt nem mondta Robi. Mindegy, sajt kell, sajtot kap.

Anyámék együtt maradnak és szeretik, támogatják egymást. Nagyi nem hal meg, százéves koráig fog élni. Liberáldiktatúrát a népnek!

Behunytam a szemem, és koncentráltam. Hagytam, hogy a szellemem átjárja a tollat, és papírra vesse, amit akar. Az első dolgot, ami eszembe jut. Mindegy, mi az, az írás ilyen, csak el kell kezdeni, és megy.

Akkoriban az számított menőbb családnak, aki nehezebb pakkal és nagyobb hűtőtáskával érkezett. Nekünk semmilyen nem volt, óbudai családomnak igen, jó nagy, vastag, műanyag fogantyúval, szinte belefértem.

Szerelmes voltam, mint az állat, és szerelmemet megvilágította az utcai lámpa sárgás fénye. Már csak azt kellett kitalálnom, reggel hogy fogok kicsalni apámból pénzt az újságra.

Baszd meg, majdnem megcsúsztam a lépcsőn! Nyolcezer-kilencszáz gramm. Ezt hétszer, meg az üresjáratok. Apám, ha nekem még egyszer pékségem lesz, egyetlen lépcsőt se fogok elviselni benne!

Aki volt katona, tudja, miért; nincs büdösebb a világon, mint amikor a szinte átlátszó, kétes helyről származó kimenőzokni találkozik a műbőr-műanyag cipővel.

A meder közelében megcsúsztam a moszatos betonon, és egy pillanat alatt a vízben találtam magam. Egyik cipőm elvitte a víz, majd kicsit lejjebb megakadt a törmelékben. Pánikba estem, hogy anyám mit fog szólni.

Az a megálló Budapest szégyene, és minden egyes ide érkező turista látja! Csikkhegyek és 90-es évekből itt ragadt restik, lángosos, Pizza King és harisnyabolt, ahol a ragtapaszon kívül már minden kapható; a dizájner drogokat is beleértve, persze csak akkor, ha bennfentes vagy.

Nincs légy, nincs élet, nincs én. Én pedig akarok lenni, tehát kell szereznem legyet, ugye.

Nagy levegőt vettem, próbáltam vizualizálni a baromi drága relaxációs tanfolyamon hallottakat, orron be, szájon ki „arossebé’ fizettemegyrakatpénzthaegyilyenszitutnemtokmegoldani”. Orron be.

A nap delelőn volt, a hajnali harmat rég felszáradt, én pedig feküdtem a meleg földön, szívtam magamba a tavaszi napsugarakat, és élveztem, ahogy Márti a finom, ovális keféjével rendezi a szőröm. Ennél nincs jobb a világon.

Karcsú leszek és szexi hamarosan, és ha ez sikerül, akkor nem leszek majd szingli, ismét kiköltözhetek anyáméktól. Remélhetőleg erre sor kerül, még mielőtt megölnénk egymást.