Lovass Adél: Hangyák az arcomon
Leszedem a meggyeket, a fülemre is akasztok belőlük. Fülbevalónak. Bordó színű a fülbevalóm. A tenyerem is bordó. Azt játszom, hogy véres, majd lenyalom gyorsan. Sós a tenyerem. Meg meggyízű. Finom.
Month: August 2024
B. Szalma Emese: Mese
Két haza van, az egyik az otthon, a másik az itthon, és még ebben is a kettőség mindent megosztása marja szét a vágyott egységet, hát ilyen érzés nekem a hazámban lenni.
Molnár Sára: Minden rendben lesz
Úgy viszem a holmit, mintha loptam volna, pedig az enyém. Mióta a gyümölcsösben dolgozom, minden pénzemet anyagokra meg fonalakra költöm.
Istók Vera: Dicséret
Mindig állnom kellett, amikor ütött, s állni fogok akkor is, amikor előveszi az ásót, kapát, gereblyét, és művelni kezd engem, csorogni fog a vérem.
Gulyás Gábor: Új az osztályban
Mint régi kőbányais, ismertem a dörgést, de egyik ötletem sem volt olyan elegáns, mint Lexié. A tanítás utáni balhé miatt azonban már most izgultam, de látva Lexi nyugalmát, nem idegeskedtem tovább.
Simon Kata: Rántás
Erdély más miatt is emlékezetes maradt: Norbi egy vita hevében pofon vágta a lányt. Előtte soha, és azóta sem többet, de Eszter ezt nem tudta elfelejteni.
Sáringer Attila: Kallódások
Dóra hazajött meghosszabbítani a személyiét, én ott leszek a Paulanerben, írta, aki tud, jöjjön. Végül többen voltunk, mint a húszéves találkozónkon. Dóra még mindig gyönyörű.
Mics Ildikó: Az osztály réme
Mindig a teljes nevemen szólít, például amikor valamire bizonytalanul felelek, vagy néha-néha kicsúszik a számon, hogy ó, basszus, azt üvölti: Hogy mondta, Barabás Róza Lujza?
Erica Schweitzer: Neked is csak születni volt nehéz
Közben én kisétáltam a templomból. A főtéren álldogált és cigarettázott a családom azon része, akik „meggyőződésből, vagy csak azért, mert féltik a pártkönyvüket és az állásukat, nem jönnek be a templomba”.
Zubornyák Zoltán: Kéne még beszélnünk
Most tél volt, hó, a háztetők fehérek, a nyári foszlányba kapaszkodott tehát. Ekkor jutott eszébe Mihalovics. Erről a nyári emlékről ugyanis soha senkinek nem beszélt, csak Mihalovicsnak 1981-ben, ott a laktanyaudvaron, ahova éjszakánként kiszöktek a kerítésen becsempészett borban feloldani az egész napi értelmetlen boldogtalanságot.
Süveg Szilvia: Bűntény a hatodikon
Eltorzult harcsaszájak, kalimpáló kezek jelennek meg, és sűrű, sötét vízen át jön a hang. Úgy szól, mint egy fagott. Ez az, fagott! Örülök hogy eszembe jut, és felzúg bennem a hangja is. Mély, altesti hang.
Istók Vera: Hát mégis, hogyan?
– Olyan a tested, mintha héliumos lufikkal lenne tele, bárhova nyúlok, sérülések tarkítják – nézett rám gyönyörű szemével. – Nehéz élet…
Fenyő Edina: A Tomasselli fivérek
Végigsimítja az ura széles vállát, lejjebb csúszik a keze a domborodó pocakon, és kacéran néz a még fáradtan is nevető szemekbe. Egymást átölelve dőlnek a nappali kanapéjára…
Bak Zsófia: Veled az éjben, az álmok foltos indián lován*
…ketten kutatnátok az akasztós szekrény
aljába hajigált göncök között
valami ünneplő nadrág után,
de rájönnétek, hogy kihíztam mindet,
kínotokban szoknyát adnátok rám harisnyával,
anyám úgy csipkedné a lábam,
mint gyerekkoromban…
Palkovics Nóra: Terence
Vajon mennyibe fog kerülni, hogy a mesterfodrász alaposan megmossa a haját, kifésülje hajápolóval, levágja a kettévált hajvégeket, és bongyorosra szárítsa?
Kupcsik Adrián: Vegetáció
Gabriel Katz épp dugóban ült obszidiánfekete Maybachjának hátsó ülésén, mikor heves médiaelvonási tünetei jelentkeztek, enyhülést remélve hívta vissza Martint, úgy érezte, egy kis káröröm ellenpontozni tudja a közúti iszapbirkózást, nagy élvezettel hallgatta művész ismerősei agóniáját.
Szirmay Petra: A színpad
Szabadon, mégis módszeresen adagolod az örömöket. Türelmetlen vagyok, tudod, hogy mindig akarom.