a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
És most jöjjön a kényese, a tojás, minálunk csak mony. Először is. Tanúd meg a fogását. Két marokkal, egyszerre. Ha megvan, gyühet a repesztés. Két ujjal ráfogsz a tojás ajjára, közepén a tál széléhez vered, mutatóujaddal főhúzod magad irányába a főső résztit.
A similabdához vattacukor is járt. A ragacsos szálak foltot hagytak a kabáton, még a gallérját is összekentem, amikor apám a nyakába vett (a foltok kezdetben rózsaszínűek voltak, mert a málnásat szerettem).
Ha lenne tollam és papírom,
lerajzolnám neked azt a szánkót,
de csak puskám van,
a papírokat már rég eltüzelték.
a fiú gimnazista és ismeri Ipper Pált,
nekem is hallgatnom kéne a 168 órát, mondja, és vesz nekem
egy gombóc fagyit, eper legyen, mondom – hátha megcsókol,
de ő Nixonról beszél meg Hruscsovról.
Csak egy kanállal kéne ennem, nem többet, csak egy kicsi kanálkával, legyek jó kislány és nyissam ki szépen a számat, de a szám nem mozdul és nem érez, elzsibbadtak benne az ízek.
Elmentek ti a jó édes anyátokba, háborogtam, még hogy koplalás! Mi lesz így az esti csülökvacsorámmal?
