Tag: Erica Schweitzer

Hat hetes voltál, mikor kitett egy szál pelenkában a babakocsiddal a hóba, és azt akarta, hogy megfagyj. Tüdőgyulladást kaptál, és kórházba kerültél.

Óvatosan kinyújtja a nyelvét, végighúzza a fekete műanyagon. Kicsit ízlelgeti. – Nem olyan az íze, mint a fűnyíró zsinórjának volt – állapítja meg. – Tehát egyáltalán nem veszélyes.

Hazudott, azt mondta, hogy engem szeret! De mi van, ha azt a nőt szereti jobban, aki szülte? Mi van, ha titokban találkoznak?

A saját életünket titkolják előlünk. Nem kaphatjuk meg a születésünk zárójelentését, pedig mi is részesei voltunk az eseménynek. Sokan azt sem tudjuk, hogy van e testvérünk vagy örökletes betegségünk.

Most itt van a felújítás alatt álló életemben az a nő, aki már az eljegyzési ebédünkön megkocogtatta a poharát, és ünnepélyesen bejelentette, hogy ők (csak később értettem meg, hogy ő és a fia) még nincsenek felkészülve a komoly kapcsolatra. Na azért ebben speciel igaza volt.

Közben én kisétáltam a templomból. A főtéren álldogált és cigarettázott a családom azon része, akik „meggyőződésből, vagy csak azért, mert féltik a pártkönyvüket és az állásukat, nem jönnek be a templomba”.

Nem akarok arra gondolni, hogy ott fekszem majd felpolcolt lábakkal, és az ismerős műtősfiú borotvál.

– Mit gondolsz, te kis taknyos!? Mennyi lesz a vízdíj meg a villanyszámla, mire visszamelegíti a bojler azt a nyolcvan litert?

– Jól vagy, kincsem? – guggolt le hozzám, és mélyen a szemembe nézett. Én riadtan néztem fel anyámra, mert nem tudtam, hogy jól vagyok-e.

Egyszer nem figyeltünk rád, és kiestél az ablakon. Három emeletet zuhantál. Lerohantunk az utcára, átkutattunk minden bokrot és zegzugot, benéztünk minden parkoló autó alá, de hiába kerestünk, nem találtunk.

A szívem a torkomban kalapál, fejemben az összes ér lüktet, nem tudok elaludni. El akarom terelni a figyelmem, így előveszem a laptopom, és próbálom alakítgatni az Abortusztörténetekbe szánt novellámat.

Az jár a fejemben, hogy ha a másik kereszteződés felé mentünk volna, ahol jelzőlámpa is van, már rég kint lehetnénk. De nem mondom ki hangosan, nem szoktam beleszólni a döntéseibe.