Tag: Simon Anna

Pista papa a maga módján szerette a gyereket, de hitt a következetességben és a tekintélyben, így nem sokat szarozott, a rámázást szülői kötelességnek tartotta.

Ne nézz le, nézd az előtted haladó hátát, eszedbe ne jusson lenézni! A lábad elé se less, mert a lépcsőfokok között is le lehet látni! Egy gyűrött papírzsebkendő zuhan a mélybe. Csak a szemem sarkából veszem észre, nem nézek oda.

Fenyőfa. Fenyőfa! Tizenhétezerért?! Fenyőfa? Azt a kirelejzumát! A fa. Nem veszek, az hétszentség!

A telefont gyakorlott mozdulattal feloldotta, hegyesre formázott porcelánkörmei kopogtak a képernyőn. A kamera halkan utánozta a működő blende hangját. A felirat előtt felfújt ajkait felháborodottan fittyesztő Viktorija szelfije már ment is az Instára. A körmök tovább kocogtak. ‘Boycott Chance!’ És elkezdtek dőlni a lájkok, kommentek, megosztások.

Egy alacsony termetű, festett szőke, ijesztő tetovált szemöldökkel – látszott rajta, hogy Beának hívják –, csapnivaló sorozatszínészként gesztikulált. Istennek ismerős volt ez a Bea, több videójegyeztben feltűnt már, vérprofi kakukk volt. Családok romjai kísérték az útját.

Sajnos a szomszédokat még mindig nem sikerült jobb belátásra térítenem. Panaszkodnak, hogy a lépcsőházba piszkít a kutya, meg ugat is egész nap. Hát mit csináljon szerencsétlen kutya?! Nyávogjon?!

A bejgli nem az azonnali élvezetekről szól. Többet kell rá várni, mint egy eladó lány kelengyéjére.

Visszaérvén Bélah egy metszőollóval esett neki a ház előtti sövénynek. Közben dudorászott, mert felesége hatókörén kívül jó kedélyű, kedves ember volt.