Tag: Zubornyák Zoltán

A dúskeblű Ica kis mosolyra húzta erősen rúzsozott ajkait – Lady Camea ajakrúzs! –, s kedvesen válaszolt az ősz hajú vendégnek:
– A tej sajnos még nem jött meg, a briós meg tegnapi.

Vacogsz, a fogaid összekoccannak, reméled, hogy senki nem lát, a fiúk ugye nem sírnak, és különben se légy mimóza, ahogy Kriszt Gyuri mondta.

– Szívgörcsöd? Ilyesmivel nem viccelődünk – folytatta, és belenézett a szatyorba. – Ez a hal ugyanolyan, mint a múlt heti!

– Szívlapáttal tudnám fejbe vágni mindet – panaszkodott gyakran Annamáriának, ha a gyerekek szóba kerültek. 

Kata euróban kapta a fizetését, Fortunát angol fontban. Egy közértpénztáros és egy kocsmazenész.

Most tél volt, hó, a háztetők fehérek, a nyári foszlányba kapaszkodott tehát. Ekkor jutott eszébe Mihalovics. Erről a nyári emlékről ugyanis soha senkinek nem beszélt, csak Mihalovicsnak 1981-ben, ott a laktanyaudvaron, ahova éjszakánként kiszöktek a kerítésen becsempészett borban feloldani az egész napi értelmetlen boldogtalanságot.

Szelei plébános eközben a sekrestyében bort töltött magának, és titkon remélte, hogy csak valami említésre sem méltó ügyről van szó. Karvaly esperes úr ugyanis köztudottan két dolgot nem szívlelt: ha a nevét nem karvalinak ejtik, és ha bármivel is zaklatják.

Kedvenc lovát is Mercédesznek hívták. Márgát és Babát is szerette, de Mercédesz a barátja volt. Másfél éve lovagolta, sokat tanult tőle, robusztusságát, fekete sörényét és vidám szemét minden nap megcsodálta.

Sütés és főzés dolgában senki nem mert neki ellentmondani. A fazekak és lábosok már készen álltak az ebédre, az asztalon a kinyújtott és metéltre vágott tészta csak arra várt, hogy Berta mama kifőzze a levesbe.

A fiú némán bámulta nagyapja örökségét. Ennyi maradt utána? Ennyi egy ember élete? Ezért élt 74 évet? Tizenkét éve alatt még sosem szembesült a mulandósággal, az elmúlással.

Az asszony elégedetten nézett a faliórára: van még ideje a Gazdabolt nyitásáig.

Hosszú évek óta a színház ünnepelt sztárja volt. „Húzónév”, mondta róla a szervezési osztály vezetője, a részeges Dudi.

Bencze Kató elhatározta, hogy ünnepi vacsorát készít, így már reggel kiszaladt a piacra a legkisebb, barna zománcos tejeskannájával, s megkérte Rozboráné Manyikát, hogy merje tele a legjobb tejföllel.

A fiú látta tekintetében az apró rezdülést, a szíve hevesebben vert, üteme beleolvadt a zene ritmusába. Még soha nem tapasztalt magán ilyesmit. Lenyűgözte a férfi szépsége.

Emlékszem, Kaiser néni az üvegezett bejárati ajtók és a házmesterlakás közötti részen sepregetett. Mackónadrág volt rajta, a piros nyelű partvis szaporán mozgott le-föl, előre-hátra.