novella

Bankó-Erdősi Viktória: Törpilla

– Az a rohadt traktor mindig elromlik! Igényelni kellene a támogatást a hivatalból egy újra!
– Köllene – meríti Papa a tojásleves pirospaprikás tavába az öblös alumíniumkanalat. – Nem értek én ahhó, írástudó ember vóna jó hozzá.

novella

Ságh Beáta: Véletlenek

A gyönyörű tujái tövében széthányva hevernek a kávéfőzők, üres üvegek, egy vasalódeszka, valamint egy fényképalbum, közvetlenül a rózsaszín vibrátor mellett. Dr. Lipowsky elrettenve rohan vissza a házba. Azonnal kikeresi a hulladékgazdálkodási vállalat ügyfélszolgálatának számát.

novella

Wölfl-Molnár Eszter: Szelfi a vonaton

Ha aznap Lacika édesanyja nem veszi észre a franciaágy alatt heverő fél pár fülbevalót, akkor a nyaki ere nem kezd úgy lüktetni, mint egy fuldokló gyík, és nem gondolkodik azon, honnan olyan ismerős az az ékszer, ezért észreveszi Lacika kisírt szemét, és megkérdezi a fiától, hogy mi történt az iskolában.

Uncategorized

Háló Zita Éva: A Szivárványhíd két oldalán

Latolgatták, vigyék-e be a fővárosi ügyeletre, de elvetették, mivel ez felesleges kínzásnak tűnt. Holnap majd ellátja a saját orvosa. A kutya valamelyest nyugodtabb lett, de inni változatlanul nem akart, és ha a fejét megemelte, újrakezdődött az erős lihegés.

novella

Istók Vera: Lepkék

Behunytam a szemem és álmodtam, közben mozgatták testemet, a hátamról a bőr lesúrlódott, ahogy a padlóhoz nyomtak. Megint jött egy, nem számoltam, hányadik, nem is voltam ott, csak a testem, én már elszálltam messze.

novella

Szücs Dániel: Railjet 745

Anyát többször megcsalta apa a jóval fiatalabb munkatársnőivel, amíg végül le nem bukott. Én és az öcsém, Marcus, akkor még kicsik voltunk. Igaz, átéltük a veszekedést, a csapkodást, de csak jóval később értettük meg, mivel bántotta meg apa anyát.

Uncategorized

Szécsi Kati: Az eltemetett én és a ló (2. rész)

Nem kelthettem túl nagy bizalmat azzal, hogy amikor mellém értek, épp kétségbeesetten csöngetve vártam, hogy a házmester felébredjen, és végre biztonságban érezhessem magam az otthonomban. Jó estét! Személyi igazolványt kérek! – csapott le rám a rend őre.

novella

Berill Shero: Nyugati

A mutatók csigalassúsággal vánszorognak a pályaudvar homlokzatának óráján. Szeretem nézni, ahogy méltóságteljesen odébb haladnak. Ma már nincs szükség órára, az én 1956-ban készült Patek Philippem is a múlté.

Exit mobile version
%%footer%%