a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Szalmaszőke sörényét elegáns kontyba kötve hordta, a két szeme között pedig egy fehér csillag alakú folt volt. Tőle nem messze a konyhaasztalon egy tál vérpiros alma hevert, arra várva, hogy végre megszabadulhasson az utazás közben ráragadt portól.
Tudják, amikor gyermek voltam, imádtam Robert Zemeckis Vissza a jövőbe trilógiáját, és mindig arról álmodoztam, hogy egyszer majd egy saját időgépem lesz – folytatta a beszédét Muskox. – Nos, Hölgyeim és Uraim, ez többé nem álom!
– Szóval ti másokat is szolgáltok a nagyságos kánon kívül? – sziszegte a parancsnok, aztán a katonákhoz fordult, és azt mondta nekik: – Támadás!
Egyik verőfényes tavaszi délután aztán úgy tűnt, hogy végre rámosolyog a szerencse, mert sehol nem látta a vén matriarchát, és az apja is azzal volt elfoglalva, hogy egy sárló kancának udvaroljon. Baatar pedig óvatosan megindult a kistestvére felé, aki mikor meglátta őt, kedvesen ránézett, majd cuppogni kezdett, mintha szopna.
Minden állat fejvesztve menekült a dühös lángtenger elől, kivéve a csupasz majmot, aki óvatos léptekkel közeledett a tűztenger felé.
Óvatosan hátrafordította a fejét, és megpillantott egy újszülött borjat. Ám még mielőtt felfoghatta volna, hogy mi történt, megjelentek az emberek és elvették tőle az újszülöttet, Poppyt pedig egy óriási terembe vitték, ahol hosszú sorokban álltak a tehenek.
Kinyitják a ketrecem ajtaját, én pedig vadul morogni kezdek, miközben egy gyors mozdulattal kivesznek, és az egyik fehérruhás alaposan megvizsgál, aztán mond valamit a társának, majd beraknak egy dobozba.
Korábban is hoztak hozzám nőstényeket, bár akkor nem ennyire, és nem ilyen sokáig választották ketté a kifutómat.
