
Árvai M. Tekla: Gedeon, az élő történelem
– Újabban lehet közösen szakdolgozatot írni? – mérte végig őket ajakbiggyesztve. – Ez a mi időnkben…
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

– Újabban lehet közösen szakdolgozatot írni? – mérte végig őket ajakbiggyesztve. – Ez a mi időnkben…
– Ööö, a tanárnőnek mi is a leánykori neve? – Közönyös lazasággal próbálta álcázni a szégyent, hogy lassan egy éve jár ide, és nem tudja.
– Hogy mit csinálok, ahhoz neked már semmi közöd. Te bezzeg a régi vagy! Mindenkivel flörtölsz, akinek nincsenek golyók a két lába között.
Az utolsó szeretkezésünkre gondolok. Nem vonult el a szobájába este, ahogy akkoriban már szokásává vált. Sőt, az elpakolásnál is segített.
A futár egy kifejezetten nagydarab, mexikói kinézetű férfi volt. Hangos lihegés közepette próbált levegőhöz jutni. A pizza illatát teljesen elnyomta az izzadság szaga. Dylan küzdött, hogy nehogy elhányja magát.
A mély üreg alján, ahová érkeztem, az érzékek elvesztették jelentőségüket, hatalmas sötétség vett körül, nyomorgató, erőszakos csend.
a viszki sugárban távozik belőlem
a nyelőcsövemet marja a sav
Nem lett hurkás a háta, ha fakanállal ütöttem, mikor valami rosszat csinált. Pont úgy, ahogy tőled tanultam. Csak a háta közepét, hogy a többi játék ne lássa.
– Nézd már a tattert! – röhögtek egy pár pillanatig, de aztán belekapaszkodtak az öreg kezébe, és húzni kezdték. A produkciónak ekkorra már egyre nagyobb közönsége lett, és egyre többen húzták Rolfot.
Senkinek nem köt, horgol a nagymamája ilyen szép pulóvereket, mellényeket, kardigánokat, sapkákat. Csak azért nevetnek ki, mert irigyek, zárta le a vitát anyám.
– Szóval, Violeta, dragǎ – nyilvánvaló, hogy az anyu bosszantására, direkt mondja románul a nevemet. – Szóval, ha azt mondod egy férfira, hogy nem tudod, szeret-e, akkor nem tudsz te semmit. Mert egy igazi nő százszázalékos pontossággal tudja, hogy a férfi szereti, vagy sem.
A koreai mérnökök nem szerették, ha valaki panaszkodik. Állítólag részben ezért is alkalmazták őket, mert a magyarok állandóan csak panaszkodtak meg elégedetlenkedtek.
Határozottan ingerült és türelmetlen lett, és közölte, hogy most kell válaszolnom. Jó. Akkor azt válaszolom, hogy sehol!
A dinnyehéj – mit tudott tenni? – a kő mögül egykedvűen figyelte a karnyújtásnyira levő Dunát.
Aztán valahogy minden így maradt: a szex, az ütések, Ők.
A föld éhes szájként nyeli el körülötte a szétmálló gépeket, csak a fehérlő csontok maradnak szanaszét.
A bocsánatomért esedezik, csak engem szeret, értsem meg, nem fordul elő többet. Megértem. Megpróbálom. Megnyugszik.
Érthető, gondolta Döniz, tele has, kielégített szexuális vágy, ilyenkor a férfi elalszik. Magában, a kislámpa fényénél bújta tovább a könyvet.
Kinyílni a végtelenség felé csak csendes tengerpartokon lehet.