Tag: Mics Ildikó

Rátkai minden kedden rábukik a pultra, nagyjából éjfél és kettő között, a többiek ebből tudják, hogy még egy kör őket is lecsapná a hálózatról, ahogy Széplac fogalmaz, ezért többnyire befejezik az ivást, szedelőzködnek, és kimennek a fényes éjszakába.

Szikárnak és sápadtnak tűnt, a gyanakvás kikopott a tekintetéből. Miután Vera rámosolygott, összevont szemöldökkel, ámulva annyit kérdezett: csak nem?

Mindig a teljes nevemen szólít, például amikor valamire bizonytalanul felelek, vagy néha-néha kicsúszik a számon, hogy ó, basszus, azt üvölti: Hogy mondta, Barabás Róza Lujza?

Levegőt is alig vettem, úgy vártam, hogy az indákból majd kinyúlik apám alakja. Pontosan úgy, ahogy a Magyar népmesék kacskaringózó vonalaiból bomlanak ki a pirospozsgás figurák. De hiába vártam.

Fél éve látom magam előtt ezt a pillanatot. Az Óvóhely az utolsó független színház az országban, és nincs helye a föld felett.

Ha egy nő szeret egy férfit, szájvizet használ meg fogselymet, és kilakkozza a lábkörmét. Ha egy nő szeret egy férfit, nagyon fél.

Én nem tudom, milyen félni, egyszer féltem csak, amikor ötévesen eltévedtem az égig érő kukoricaszárak labirintusában, és a levelek dühösen összehajoltak a fejem fölött. De amikor az udvaron zenekart játszottunk, és két üveget egymásnak ütöttem, hogy zengjen csak, mint a cintányér, és az üvegek ripityára törtek, akkor nem féltem.

Emlékszem a Kiscelli Múzeumra, ráfagyott a jég a járdára, amin felkapaszkodtunk, fogtad a karom, hogy el ne essek, a sálam rátekeredett a csuklódra, tessék, behálóztalak.

Róza a verandára terelte Micit, egyedül egy enyhén billegő hokedlit talált, arra ültette le, feltört néhány diót, és a tenyeréből kínálta a puha dióbelet. A lány minden mást figyelmen kívül hagyva, mohón ette. Nem volt könnye, csak amikor mellényelte a falatot.

Korán indultak, mert Gizi nem talált megfelelő cipőt a fekete kiskosztümjéhez, és két napja rágta Lajos fülét, hogy ha már úgyis Pesten járnak, a temetés előtt ugorjanak el a budai Skálába, venne végre egy rendes alkalmi szandált, kis oldalpánttal.

Ráhajol a kormányra, csak a lassú remegést látom a vállán. Köhögni kezd, a fájdalom elakad a torkában, egyre erősebben rázkódik a teste. A halk nyüszítés egyszerre dagad elemi erejű üvöltéssé, felegyenesedik, a feje előre-hátra csuklik.

A második vérvétel után kiderült, hogy az értékei tökéletesek, a telefonja is épp akkor jelzett, de nem nézte meg. Megkönnyebbülten leült az ablak melletti padra, beleharapott egy kiflibe, és azt tervezte, kifelé menet vesz egy kávét az automatából.

A váláskor azt terveztem, ideiglenesen kiveszek egy jobb lakást közel a házhoz, ahol addig éltünk. De András egyértelműen kijelentette, hogy ne számítsak vagyonmegosztásra. Az ő pénzéből egy fillért nem látok, a ház az övé, ennek tudatában döntsem el, tényleg szeretném-e elhagyni? Keserűen felnevettem.