a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
Mikor az öled felé vezettél, belőlem kifolyt az igazság, hogy bennem születésem óta várt téged egy fotópapír, hogy beleégesd magad tisztafénnyel. Hiába a tökéletes pozíció és exponálás, én kilöktem magamból ezt a fotót, még mielőtt fixálóba dobhatta volna bárki is.
A Felhő Café novellapályázatának nyertes pályaműve
Hermész ül a teraszon, decathlonos horgászszékén, és nézi a barna bőrt a karján, melyből kalászként állnak ki a szőkés szőrszálak. Töpreng, egyre nagyobb mélabú vesz erőt rajta. Anyja, Maia, sose kente be őt tejföllel, húsára sose égett rá a bőr.
Kapcsolat volt ez, de milyen? A jelzők kiesnek a számból, nem találom az ízüket. Mit tudhattam én akkor, betépett elsőéves bölcsészlányként a buszmegállóban, hogy ebből mi lesz?
