Tag: Kleb Zsófi

Eszembe jutottak az egymás elől menekülő tekintetek, amik össze soha nem találkoznak, inkább lesütve sietnek tovább átkeresztelt tereken, utcákon át.

Veronika dermedten állt a férfival szemben, aki a szájából lávaként kifröccsenő nyálcsóvákkal olyan volt, mint egy vulkán.

A Bélának mindene volt a foci, csak annak élt. A kártyát is szerette. Akkoriban mi is sokat römiztünk. Egyszer, mikor így hármasban kártyáztunk és a Juliska kiment a vécére, közelebb hajolt hozzám a Béla, először meg is ijedtem, mondom, ez meg akar csókolni, egy ilyen ronda öregasszonyt!