
Szabó Sára: Áprilisi eső
Helyi cigányzenészeket hívtak muzsikálni. A vigadásra csalogató hegedűszó bekúszott az utca minden küszöbe alá, hogy tudassa, micsoda öröm érte a két családot. Mire a tortához értek, már a szülők is összeborulva nótáztak.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata

Helyi cigányzenészeket hívtak muzsikálni. A vigadásra csalogató hegedűszó bekúszott az utca minden küszöbe alá, hogy tudassa, micsoda öröm érte a két családot. Mire a tortához értek, már a szülők is összeborulva nótáztak.
Ott maradtam a négyéves magammal, aki válaszokat és főképpen igazságot várt. És én tényleg azt hittem, ha igazam van, akkor az igazság majd megvédi önmagát – de a szavak, amiket az emberek kimondtak, csak üres visszhangok voltak.
Egy időben stikában Kukát kukkolta, semmi komoly, tetszett neki a kis krumpliorr, de nem közeledett, nem alkalmatlankodott, csak gyönyörködött az ártatlanságában.
sohasem fejezzük be a mondatot
amit a félbetört mozdulat kísért
ki tudja ma már hogy miként és miért
Felkészítőt kapott vajon?
Felelt jóságból? Írt nagydogát emberből?
Röpit gyerekből?
Mondták neki, hogy ők látni fogják?
Szalmaszőke sörényét elegáns kontyba kötve hordta, a két szeme között pedig egy fehér csillag alakú folt volt. Tőle nem messze a konyhaasztalon egy tál vérpiros alma hevert, arra várva, hogy végre megszabadulhasson az utazás közben ráragadt portól.
– Ebben az esőben összetapadnak a tollaim.
– Majd én! Úgysem bírom az ázott madárszagodat – mondja a behemót Malakh, majd kikászálódik, és eltűnik a sötétben.
A bemondó pont ott tartott, hogy ma van a bűncselekmények áldozatainak világnapja. Ezt még hallgatta volna, hogy hátha megmagyarázza valaki, mit is jelent, de nem volt rá idő.
Egyszer talán a Hold is ráteszi kezét az egymást fogó kezeinkre
Semmi nem volt fontosabb számára, mint hogy a lehető legszebb epret és a legjobb sajtot lopja el. De milyen sajtot? Ezt nem mondta Robi. Mindegy, sajt kell, sajtot kap.
Hetente visszajárok a csöveshez. Viszek neki bort, ő pedig súg egy újabb nevet. Mind nyer. Soha nem kér érte semmit, és épp ez az, amitől félek. Az ilyen csend mögött mindig van valami mélyebb zaj.
A betondzsungel népe nem sok figyelemre méltatta. Látta, hogy a férje jön ki a boltból, lekiabált neki: – Jaj, még hozzál fel ecetet és szalvétát!
Időt nyert, hogy a púdert és szemfestékeit is kipróbálhassa.
A szépreményű jövő bemocskolódott alkohollal, gyógyszerekkel, fondorlattal, ármánnyal, hamis szerelemmel és házassággal. De a jel ott virított a vőlegény öltönyén – és három héttel később már az urnáján is. Mert egy nagyon fontos dologról megfeledkezett a makacs vénember.
Apropó, külföld… Mi van, ha fél év múlva itthon már csak pozitív terhességi teszt ellenében vehetek igénybe bizonyos szolgáltatásokat? Vagy, mondjuk, levegőt. (Azt hiszed, viccelek.) Gondolkodás nélkül dobbantok.
Ha előbb kéri, úgy hat-hét éve, talán igent mondok. Odavoltam érte, repesett a szívem a szerelmétől. Örökre ott maradtam volna vele, a bérelt londoni lakásban, aminek az ablakrésein átfújt a keleti szél.
Mondjuk, alma lennék a szekrény tetején. Ha visszajössz és nagyon akarsz, megkeresel, odatolsz egy széket, és ráállsz, hogy elérj.