novella

Szabó Sára: Áprilisi eső

Helyi cigányzenészeket hívtak muzsikálni. A vigadásra csalogató hegedűszó bekúszott az utca minden küszöbe alá, hogy tudassa, micsoda öröm érte a két családot. Mire a tortához értek, már a szülők is összeborulva nótáztak.

novella

Bakonyi Péter: Miért vagy szamár?

Szalmaszőke sörényét elegáns kontyba kötve hordta, a két szeme között pedig egy fehér csillag alakú folt volt. Tőle nem messze a konyhaasztalon egy tál vérpiros alma hevert, arra várva, hogy végre megszabadulhasson az utazás közben ráragadt portól.

novella

Jeney Zoltán: Szélvész

Hetente visszajárok a csöveshez. Viszek neki bort, ő pedig súg egy újabb nevet. Mind nyer. Soha nem kér érte semmit, és épp ez az, amitől félek. Az ilyen csend mögött mindig van valami mélyebb zaj.

novella

Kaszás István: Mirtill

A betondzsungel népe nem sok figyelemre méltatta. Látta, hogy a férje jön ki a boltból, lekiabált neki: – Jaj, még hozzál fel ecetet és szalvétát!
Időt nyert, hogy a púdert és szemfestékeit is kipróbálhassa.

novella

Mező Viktória: Örökség-ökörség

A szépreményű jövő bemocskolódott alkohollal, gyógyszerekkel, fondorlattal, ármánnyal, hamis szerelemmel és házassággal. De a jel ott virított a vőlegény öltönyén – és három héttel később már az urnáján is. Mert egy nagyon fontos dologról megfeledkezett a makacs vénember.

Exit mobile version
%%footer%%