Tag: Petres Kincső

A Bartókon sétálok haza. Itt költöztünk először össze a volt férjemmel, egy gangos bérház negyedik emeletén. Talán, ha időben ismertem volna azt a másik nőt, elköltöztünk volna egy másik ország másik városába, hogy soha ne találjon ránk.

Egyenként gombolta le róla az inget, és tekintetét csak akkor vette le őzbarna szeméről, amikor kivillant a lány melle. Nem baj, majd megnőnek, mondta András.

– A bűnbánat személyesen történik – lejjebb engedi a vállát. – Isten nevében nem tudom a férjét feloldozni úgy, hogy nem ő végzi el a szentgyónást – hallom, hogy megsajnál.
– Akkor se, ha ő már erre nem képes?