Tag: Szénási Krisztina

– Állandóan önismereti kurzust kérnek mostanában! – puffogott a Télapó. – Hát azt meg mégis hogy az agancsba’ küldjem le a kandalló kéményén?

Talán szerencsém van, és a Netflix elvonja rólam a figyelmet a leszállásig. Megkönnyebbültem fújom ki a levegőt. Majd felcsap bennem a bosszúság: hogy lehet az, hogy leül melléd a volt menyasszonyod, és te észre sem veszed?

Neked ne legyen gondod semmire – nyugtatott meg engem a nő, aki téged szült. Bizonytalanul fordultam feléd, látni akartam, mit szólsz ehhez az egészhez.

Elismeréssel adózott a festmény közepén tornyosuló férfialak erejének és nyilvánvaló bátorságának. Várta, hogy elöntse lelkét valamiféle megkönnyebbülés, de hiába, a mindent átmosó, megváltó érzések nem keltek életre benne.

Anya szemrehányásai követték mindenhová. A „csak magadra gondolsz” ősrégi rigmusa, keveredve a „csalódtam benned” csúcsra járatott mantrájával.

Gyere ide, anyukám! A kis szomszédasszonyod meg akarja nézni, jól vagy-e! Aggódik! – röhögött. – Na, gyere már, ne kéresd magad!