Uncategorized
Havas Juli: A szerelem kémiája
Nagy Orsolya: Testtopográfia
Egy századmásodpercre találkozott a tekintetük, aztán Sári gyorsan félrenézett. Érezte, hogy könnyel telik meg a szeme, minden elhomályosul körülötte, hányingere van.
Uncategorized
Havas Juli: A szerelem kémiája
Egy centi bőre, ha hozzám érne, az is elég lenne, sóvárogtam szerényen, pedig legkevesebb másfél négyzetméter bőr tombolt rajtam az érintéséért.
– Nem vettem észre, hogy annyira sokat ittál.
– Nem szoktam inni, nem tudhattad. – Most tényleg megőrülök, ha nem ér hozzám.
– Megőrülök, annyira vágyom hozzád érni – mondja. Megcsörrentek rajta a tárgyak, ahogy leteszi a tálcát a földre.
Finta Csilla: Rozéarany
– Ha Lehel is így gondolná, akkor nem csak egy éjszakára gabalyodtatok volna össze, amikor annyira berúgott, hogy fel se állt neki. Utána persze mindenkinek azt mondta, hogy megdugott, majd úgy tett, mintha nem is ismerne.
Szücs Dániel: Fernanda
Támadásba lendültem, zavarba ejtő kérdéseket tettem fel neked olyan dolgokról, amikről lefogadtam, hogy nem tudsz semmit. Mindegyik kérdésemre helyesen válaszoltál – egy gazdagon illusztrált lexikon voltál, ami nem csak oktat, de szórakoztat, lenyűgöz és gyönyörködtet is.
Beke Borbála: Illat, emlék, bicikli
De jó lenne egy kis meggyes piskóta, hunyorog rám a fiam, és már keveri is a tésztát, múlt héten mutattam, hogyan kell. Elég lesz ennyire? – kérdezi, és orrom alá tolja a felvert tojásfehérjét. Még egy percig, felelem, és már csöpögtetem is le a tavalyi meggybefőttet.
Uncategorized
Szalontai Erika: Asszonysorsok töredéke
– Az anyád keserves jó istenit! – káromkodott apám, amikor meglátta az ajtóban. – Nem találtál jobbat nálam, ugye? – És kilenc hónappal később anyám megint megszült egy gyereket.
Erdődi-Juhász Ágnes: Helyben olvasható
Persze, hogy félt, neki ott volt az a nem kívánt gyerek, Szamos tanár úrtól, elemi után. Nagyanyám hajtotta el, kötőtűvel, anyám bekötött szemmel üvöltött a konyhaasztalon.
Szécsi Kati: Az eltemetett én és a ló (3. rész)
„Nem halhatok meg úgy, hogy nem voltam Auschwitzban!” – gondoltam. Írtam az auschwitzi múzeumba, elküldtem anyukám pontos adatait, a karjába tetovált számot, és azt is, hogy mikor hurcolták el.
Mészáros Fanni: A csillagok útján
Kétezer szobor? Vajon tényleg kétezer szobor díszíti az épületet? Miért nem számolod meg? Á, micsoda hülyeség már ez! Hogy lehetne megszámolni?
Zeck Julianna: Sárasszony
Napokig feküdtem ott, esett rám az eső, tűzött a nap, kutyák nyaldosták az arcomat, paták dobogtak körülöttem, macskák vonyítottak éjjel, miközben hallottam a duruzsolást és a halk nevetgélést a várfalról. Ezt az összehangolt, otthonos érzést kerestem én is.
Berill Shero: Laura és a paprikás krumpli
– Akarsz róla beszélni? Most, hogy Béla nincs itthon? – kérdezte Ádám olyan hangsúllyal, mint aki mindent tud a szomszédban zajló dolgokról.
– Nincs miről beszélni. Nem akarok udvariatlan lenni, de menned kellene – toppantott Laura, mielőtt becsapta volna az ajtót.
Kozma Lilla Rita: Kiöblített élet
Egy fának dőlve szakadt ki belőlem a zokogás, és arra gondoltam, hogyan lehetek ekkora nyomorék, és miért hagyom magam behálózni. Nem lehet ezt már bírni, komolyan mondom.
Aigner Ditti: Az út Grandfallsba
– Ne féljél, kislány! – hahotázott nagyot a férfi. – Mindjárt megyünk tovább, de mutatni szeretnék valamit.
– Nem érdekel, mit szeretne mutatni, én most kiszállok! – ugrott ki Charlotte dühösen a kocsiból. Alig tett pár lépést az út felé, amikor a nagydarab férfi megragadta a karját.
Szentpáli Gavallér Zsuzsa: Szupermen
A kitisztult augusztusi égen most már tisztán látszott a Nagy Göncöl, tőle délre a Kígyó és a Kígyótartó. A tanár éppen azt magyarázta, hogy ezeket a csillagképeket mennyire nehéz megkülönböztetni egymástól, amikor egy éles csík villant fel az égbolton.
Nagy Orsolya: Karanténpékek
Gyorsan bezárták a kenyérszauna ajtaját, majd a közös teremtés eufóriájától áthevülve vadul egymásnak estek. Hevesen, kapkodva csókolóztak, de időnként mind a ketten hátrapillantottak a sütőre.
Bujtor Izabella: Egy esős nap
Azok a bizonyos mézeshetek. Milyen csodálatosak is voltak, merengett Zsófi, és rögtön meg is toldotta a gondolatot. Kár, hogy elmúlt ez az időszak.
Nagy Kriszta Léna: A kerítés túloldala (2. rész)
Csizmájuk alatt ropogott a hó, amíg a kocsihoz ballagtak. A sűrű csendben szinte hallották, ahogy egymásra hullnak a hópelyhek. Az ócska Trabant csak hosszú percek, több sikertelen próbálkozás után indult el. Nem beszéltek.
Tóth-Hencz Edit: Mint üveggolyót
Az érkezés sem volt egyszerű, elnyelt a Tiszai pályaudvar mocska, még ha szemetet nem is láttál a földön. Szokatlan volt, hogy nem érezted a Balaton illatát az állomáson.
Bankó-Erdősi Viktória: Törpilla
– Az a rohadt traktor mindig elromlik! Igényelni kellene a támogatást a hivatalból egy újra!
– Köllene – meríti Papa a tojásleves pirospaprikás tavába az öblös alumíniumkanalat. – Nem értek én ahhó, írástudó ember vóna jó hozzá.