

Boyai F. Karla: A szörnyeteg
Előtte volt a minta. Látta minden nap. Először csak egy sör, aztán több. Majd jöttek a felesek, később már a nap is úgy indult. Volt, hogy iskolából hazaérve, délután kettőkor, a ház előtti kerítésbe kapaszkodva találta meg a saját vizeletében úszó, összefüggéstelenül óbégató apját.
Szénási Krisztina: Szentélet
Elismeréssel adózott a festmény közepén tornyosuló férfialak erejének és nyilvánvaló bátorságának. Várta, hogy elöntse lelkét valamiféle megkönnyebbülés, de hiába, a mindent átmosó, megváltó érzések nem keltek életre benne.
Osváth Zita: Törött tükör
Az osztálytársaim kipécéztek maguknak, mondván, hogy én összevissza hallucinálok. Minden áldott reggel félve mentem iskolába, és ijedten is távoztam, hiszen nem akartam otthon egyedül maradni Tükörlénnyel.
Árvai M. Tekla: Eltűnve
A felesége világéletében körültekintő utazó volt. Minden indulás előtt az íróasztal fiókjában hagyott egy borítékot a teendőkről és tudnivalókról, arra az esetre, „ha velem valami történne”, és persze a távolléte minden napjára adott utasításokat. Mintha az élet nélküle nem is folytatódna.
Horváth Tamás: Fagradalsfjall
Nincs rosszabb annál, mint a szeretteink mellett magányosnak lenni.
Nemes Adél: Játékosok, szurkolók
„Tudod te egyáltalán, mit csinál egy szociális munkás? Hogy milyen lecsúszott emberekkel kell bajlódnia? Nem adok neked egy évet sem ezen a szakon!” Ez tizenkét éve volt. Azóta hordozza magában ezeket a mondatokat.
Beke Borbála: Legjobb csapat
Érzem, ahogy a kötél lendül egyet, a cipőm orrával próbálom megtartani magam, de megcsúszik a talpam. A büdös francba, hallom fentről Pista bácsi hangját, jaj, csak óvatosan, kiabál anyu, jó érzés, hogy aggódik.
Kovács Kriszta: Pipacs
A téglaépület mögött a kerítés, egészen a töltésig, szabad járást engedett. Kevesen sétáltak arra. A begyűjtöttek inkább ültek és vártak. Beosztották energiájukat, tartogatták a hallomásból ismert, könyörtelen, embert próbáló, hosszú vonatútra.
Hámori Márti: Signature manikűr
Csak panaszkodni tudsz? Ez hír? Ilyenekkel foglalkozol? Ne haragudj, de dolgom van, nem érek rá ezt hallgatni, dorgálja le őt, pedig Lívia – egyre jobban szorongva – igyekszik figyelni arra, mit mond.
Lévay Luca Sára: Az utolsó meséd
Kedvenc úticélod az Óperenciás-tenger legkisebb szigete, a Banán-sziget volt, meséid is mind az ottani életről szóltak. Kezdetben csak nevettem rajta, hisz se Óperenciás-tenger, se Banán-sziget nem létezik, ám egy idő után kezdtem hinni neked.
Borsós Jolka: Tökmag
Pár nap híján egyszerre szakadt el a térdszalagunk. Neki az edzésen, úgy mondta, kitörés közben. Én csak elestem a buszon, miközben a hosszú fémkígyóként tekergő Ikarusz csuklójában egyensúlyoztam.
Gerber Erika: Az ecetesuborka
Csak egy kanállal kéne ennem, nem többet, csak egy kicsi kanálkával, legyek jó kislány és nyissam ki szépen a számat, de a szám nem mozdul és nem érez, elzsibbadtak benne az ízek.
Birovits Zsuzsanna: Téves hívás
Az ablaktörlőn még nem cserélted ki a gumit. Nyikorog, minden törlésnél. Egyszer megkérdeztem, mikor veszel újat. Azt válaszoltad, hogy ne pofázzak bele
Kelemen Ágnes: Karácsonyi áhitat 2.0
– Normális vagy? Nem érted, amit mondok? Kurvára nem értesz a kutyákhoz, mondom, hogy fogd vissza, mit csinálsz?! Nem úgy kell! Add ide! Add már ide…
Kássa Zoé: A lemez forog tovább…
Annyira más voltál, mint én. Te vicces, vagány és cserfes. Mindenkivel el tudtál beszélgetni. Én meg pont az ellenkezője: félénk, visszahúzódó és magamnak való.
Finta Csilla: 2022 karakter
Először a gyávaságomat, a kishitűségemet fogadtam el, majd a befolyásolhatóságomat, az önmarcangolásomat, a szélsőséges és kiszámíthatatlan hangulatingadozásaimat, a disszociációs reakcióimat és a depresszív hangulatomat.
Erica Schweitzer: Balra, nagy ívben 1.
Az jár a fejemben, hogy ha a másik kereszteződés felé mentünk volna, ahol jelzőlámpa is van, már rég kint lehetnénk. De nem mondom ki hangosan, nem szoktam beleszólni a döntéseibe.
Ságh Beáta: A szőttes, melyből itt-ott kilógnak a szálak
A saját életünk, családjaink múltjának lenyomatai jelennek meg, amit együtt viselünk kollektív emlékezetünk révén a történetek főszereplőivel és anyáinkkal, nagyanyáinkkal.
Pribus Maja: Vele ébredni
Beszélnem kell a főnökömmel, délután állásinterjút kell tartanom, egy ismerősöm jelezte tegnap, hogy fel akar majd hívni… Semmi fontos, amiért hamar el kéne hagynom a házat.