Havasi Mária: Emlékfa
A per tárgya a telekhatáron terebélyesedő fa, ami árnyékot vet a felperes konyhakertjére. A hivatalos megjelölés a piszkossárga aktán „szomszédjogi per”. A kérelem szerint a fának nemcsak terebélyes lombja, de annak terpeszkedő gyökere is kipusztítja a felperes zöldségesét.
Szücs Dániel: Párizsból szakállban
– Mi van?! Ta gueule, nem mondod, hogy felléptél titkos zsarunak! – Az egyik légi utaskísérő megkér minket, hogy halkabban, s’il vous plaît, de az utasok többsége látszólag nagyon jól szórakozik az előadásunkon. Közben az ülések rései között hátra pillantok. Egy barna bőrkabátos is egyre gyanúsabbá válik, ábrázatát szemügyre véve lefogadom, hogy nem egy Instagram-tripről utazik éppen haza.
Pap Éva: Megbocsátás (regényrészlet)
Sírhatnánk felnőttként is, mert emberek vagyunk. Érzéseink vannak, és az ilyenféle terhek, amiket magunkkal cipelünk, nekünk is nehezek. Amikor úgy hisszük, senki nem lát, meg is tesszük.
Csúcs Krisztina: Game over
Oké, ha ennyi neked elég, én feladom és elfogadom. De majd tíz év múlva, ha rájössz, hogy nincs gyereked, Dani meg arra, hogy neki mégsem ez az élet a tökéletes, akkor kapkodhatsz, hogy találj egy megfelelő donort.
Szalontai Erika: Azt mondták…
Kiszakítva a megszokott térből és időből egy nagyvárosba cseppentem, de nem voltam büszke rá, ott toporzékol és tiltakozik belőlem egy léleknyi darabka most is az országalma mellett, ott találkoztam a barátokkal, őket is elhagytam.
Fehér Mónika: Libertangó
Próbálok fékezni, de a lábam a pedálok közé szorul. A mellkasomból fogy a levegő, mintha valaki rádobott volna egy zsák cementet. Forog a rét köröttem. Egyre az jár a fejemben, hogy nem érek oda a fiúkért az iskolába.
Székely Nagy György: Gyere velem könyvesboltba, Anya!
Nagymama nem rohan, arra az ő lestrapált csülkei nem alkalmasak. Marci nem tudta mi az a csülök, aztán egyszer látta a tévében és arra gondolt, megmondja a Nagymamának, hogy neki nincs olyan, hiába van lestrapálva.
Claire Devos: A hegyek asszonya
A hegyi levegő hirtelen fogyni kezd körülöttem, és én zihálva próbálok oxigént préselni égő tüdőmbe. Tudom, hogy nem a magasság az oka, mégsem bírom csillapítani a zihálást. Mintha a hegyek asszonya jeges ujjaival fojtogatná a torkomat.
Mármarosi András: Hommage á T. Bödőcs
Zalaszentsárkányon minden péntek ünnep volt. Az itt élő emberek nagyon szerettek dolgozni, de még jobban szerettek nem dolgozni. Az ünneplést pedig még annál is jobban szerették.
Réti Atilla: Hollywoodi történet 2.
Álmosan reggelizem, közben anyám utasításain és a kipakolt könyveken futtatom szememet. Apám mondása visszhangzik fülemben: Amilyen magas vagy, olyannyira lusta.
Lovass Adél: A félelem molljai
Két hete, mióta tart ez az őrület, alig alszol, mesélted zokogástól elcsukló hangon, amiben az volt a legkülönösebb, hogy könnyek nélküli öklendezésnek tűnt. A könnyek elfogynak egy idő után – mondtad és én szinte szégyelltem, hogy férfi létemre épp azokat szárítottam fel arcomról a papírzsebkendővel. De nem lehetett ép ésszel, sírás nélkül kibírni ezt a tébolyt.
Hámos Zita: A macska
Tibi barátja vállára tette a kezét. Búcsúzóul a fülébe súgta. – És ne bántsd azt a macskát. Nem jó a szomszédokkal rosszban lenni, pláne covid idején. Különben is, veszélyesek az ilyen öreglányok.
Tatai Dorka: Mit tennél meg, ha…?
– Tudod, ismerek jó pár olyan házaspárt, akik között erős szövetség van – és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, össze is kulcsolta a kezét –, de a szex már nem működik. Így mindkettő kikacsintgat. Csakis egyéjszakás kalandok, semmi több.
Szalontai Erika: Titer
Egyetlen egyszer láttam őt sírni. Vasárnap volt, az Úr napja. Hazaért a templomból, csöndesen átöltözött a szobájában. Az ünnepi cipőjét fényesre törölgette.
Szücs Dániel: Hűtlenség
Az árnyékod a kandeláberek alatt elhagytad, majd újra megtaláltad a rögös földúton, vörös nyakkendőd pedig a bal vállad felett lobogott a menetszélben.
Berill Shero: Kibírhatatlan
Ha akkor, ott megmondja, akkor az egész eddigi történet brazil szappanoperává fajul, azokban szokott ilyen szirupos, érzelmekkel telített, de kibírhatatlan jelenet lenni. Inkább lenyelte feltörni készülő könnyeit és abban a pillanatban eldöntötte, hogy ha a másik egy ilyen után elengedi, akkor ez az egész illúzió volt. Hiú ábránd.
Süveg Szilvia: Döntés
A túloldalon megjelenik egy alak, egyenesen feléjük közelít. Nem lehet tudni, ki az. Egymásra néznek. Nincs hova futni. A szívük a torkukban dobog, tekintetüket a közeledő pontra szegezik. Várnak.
Kindli Erna: Szerencse
A begyöpösödött tanárok szerint egy kis extra tanulással Vladimir lehetne az évfolyamelső… de ő mindig is tisztábbnak tartotta, ha a férfiak közti sorrendet erővel döntik el.
Sári Edina: Utcai álarcos
A társalgás ismét elakad, mert most saját forgatókönyv szerint a másik kettő is elgondolja a pazar ebédnek a selymesen csuszamlós gölödin belakmározásáról szóló fejezetét. Ekkor befordul a sarkon a kilences busz. Lacikám felsegíti Juli nénit és Icust a második ajtónál, int egyet és a Lujza utcai talponálló felé veszi az irányt, így a buszon a társalgás immár nélküle folyik.