novella

Havasi Mária: Emlékfa

A per tárgya a telekhatáron terebélyesedő fa, ami árnyékot vet a felperes konyhakertjére. A hivatalos megjelölés a piszkossárga aktán „szomszédjogi per”. A kérelem szerint a fának nemcsak terebélyes lombja, de annak terpeszkedő gyökere is kipusztítja a felperes zöldségesét.

novella

Szücs Dániel: Párizsból szakállban

– Mi van?! Ta gueule, nem mondod, hogy felléptél titkos zsarunak! – Az egyik légi utaskísérő megkér minket, hogy halkabban, s’il vous plaît, de az utasok többsége látszólag nagyon jól szórakozik az előadásunkon. Közben az ülések rései között hátra pillantok. Egy barna bőrkabátos is egyre gyanúsabbá válik, ábrázatát szemügyre véve lefogadom, hogy nem egy Instagram-tripről utazik éppen haza.

novella

Csúcs Krisztina: Game over

Oké, ha ennyi neked elég, én feladom és elfogadom. De majd tíz év múlva, ha rájössz, hogy nincs gyereked, Dani meg arra, hogy neki mégsem ez az élet a tökéletes, akkor kapkodhatsz, hogy találj egy megfelelő donort.

novella

Szalontai Erika: Azt mondták…

Kiszakítva a megszokott térből és időből egy nagyvárosba cseppentem, de nem voltam büszke rá, ott toporzékol és tiltakozik belőlem egy léleknyi darabka most is az országalma mellett, ott találkoztam a barátokkal, őket is elhagytam.

novella

Fehér Mónika: Libertangó

Próbálok fékezni, de a lábam a pedálok közé szorul. A mellkasomból fogy a levegő, mintha valaki rádobott volna egy zsák cementet. Forog a rét köröttem. Egyre az jár a fejemben, hogy nem érek oda a fiúkért az iskolába.

novella

Claire Devos: A hegyek asszonya

A hegyi levegő hirtelen fogyni kezd körülöttem, és én zihálva próbálok oxigént préselni égő tüdőmbe. Tudom, hogy nem a magasság az oka, mégsem bírom csillapítani a zihálást. Mintha a hegyek asszonya jeges ujjaival fojtogatná a torkomat.

novella

Lovass Adél: A félelem molljai

Két hete, mióta tart ez az őrület, alig alszol, mesélted zokogástól elcsukló hangon, amiben az volt a legkülönösebb, hogy könnyek nélküli öklendezésnek tűnt. A könnyek elfogynak egy idő után – mondtad és én szinte szégyelltem, hogy férfi létemre épp azokat szárítottam fel arcomról a papírzsebkendővel. De nem lehetett ép ésszel, sírás nélkül kibírni ezt a tébolyt.

novella

Hámos Zita: A macska

Tibi barátja vállára tette a kezét. Búcsúzóul a fülébe súgta. – És ne bántsd azt a macskát. Nem jó a szomszédokkal rosszban lenni, pláne covid idején. Különben is, veszélyesek az ilyen öreglányok.

trauma/írás

Tatai Dorka: Mit tennél meg, ha…?

– Tudod, ismerek jó pár olyan házaspárt, akik között erős szövetség van – és hogy nyomatékosítsa a mondandóját, össze is kulcsolta a kezét –, de a szex már nem működik. Így mindkettő kikacsintgat. Csakis egyéjszakás kalandok, semmi több.

novella

Berill Shero: Kibírhatatlan

Ha akkor, ott megmondja, akkor az egész eddigi történet brazil szappanoperává fajul, azokban szokott ilyen szirupos, érzelmekkel telített, de kibírhatatlan jelenet lenni. Inkább lenyelte feltörni készülő könnyeit és abban a pillanatban eldöntötte, hogy ha a másik egy ilyen után elengedi, akkor ez az egész illúzió volt. Hiú ábránd.

novella

Süveg Szilvia: Döntés

A túloldalon megjelenik egy alak, egyenesen feléjük közelít. Nem lehet tudni, ki az. Egymásra néznek. Nincs hova futni. A szívük a torkukban dobog, tekintetüket a közeledő pontra szegezik. Várnak.

novella

Kindli Erna: Szerencse

A begyöpösödött tanárok szerint egy kis extra tanulással Vladimir lehetne az évfolyamelső… de ő mindig is tisztábbnak tartotta, ha a férfiak közti sorrendet erővel döntik el.

novellapályázat 2022

Sári Edina: Utcai álarcos

A társalgás ismét elakad, mert most saját forgatókönyv szerint a másik kettő is elgondolja a pazar ebédnek a selymesen csuszamlós gölödin belakmározásáról szóló fejezetét. Ekkor befordul a sarkon a kilences busz. Lacikám felsegíti Juli nénit és Icust a második ajtónál, int egyet és a Lujza utcai talponálló felé veszi az irányt, így a buszon a társalgás immár nélküle folyik.

Exit mobile version
%%footer%%