Zámbó Tamás: Az igazi első
Majd jött az „Álomarcú lány”, egy igazi tapadós. Sosem tapasztalt kellemes, izgató illat áradt a bőréből is, és a hajából is. A tánc közben a kezdeti merevsége lazult, egyre puhábban simult hozzám.
Orbán Erika: Nyolcvan év bölcsessége
Az egyik lakó még egy lakássuttogót is hozott, aki szellemeket látott, és képes volt az ártást levenni bárkiről, ám a lakásban semmit nem talált.
Árvai M. Tekla: Az innoválás magasiskolája
A helyettes államtitkár pedig megkezdhette legkedvesebb tevékenységét: innovált és inkubált. „Még jó, hogy inhalálnom nem kell!” – gondolta, és majdnem felnevetett a saját viccén.
Fehér Szilvia: Légörvényben
Rémesen kínos, izzadt bele Feri. És még elmenekülni sem tud, ez a hülye öv láncra verte. Vonaton otthagyná, autóból egy kúton kirakná, ám ezen a gépen hallgatnia kell.
Bartyik Bálint: Ingerületátvitel
– A rendőrök nem kérdeztek olyan vicceseket, mint a maga tesztje, hogy erősen hugyozok-e? – felvihog és megmutatja a fogai közti sötét réseket.
Lovass Adél: A legszomorúbb szamuráj
Mondjuk nagymami engem sem szeretett. Egyszer, amikor elvitt minket a diósgyőri várba, engem meg a tesómat, akkor a vár tetején én letoltam a nadrágomat és mutogattam a fenekemet, és nagyi rám ütött.
Bodnár Kata: Sorscsapás
Valami nem hagy nyugodni, így miközben a régi, rozoga lift elindul felénk, kiveszek egy névjegykártyát a táskámból. Ha csak egyvalakinek tudok segíteni, aki hasonló helyzetbe került, mint mi, akkor megteszem.
Süveg Szilvia: Március, tavaszi napforduló
Az emlékek piszkos levelek, eltépett fotográfiák, bakancs sarkára tapadt selyemszalagok. Az emlékek sem igaziak, csak mondták, csak álmok zuhatagai, mások képeiből kreált álvalóságok. Történelem.
Hangácsi Zsuzsanna: Rántott hús
Elképzeli, hogy olyat tesz, amit képtelen megbocsátani. Mondjuk megcsalja. Kidobja az ajtón, a ruháit az ablakon, repülnek szerteszéjjel a pólók, zoknik, ingek; zokog, talán meg is üti, és esküdözik, hogy soha, soha többet.
Mái Attila: Panírozás
Azt mesélte anyám, mielőtt megszületett volna, nagyanyám egyszer volt kaparáson, ami után rémálmok gyötörték. Úgy mondta anyámnak, egy kerubot látott leszállni a mennyből, nála jóval szebb, angyali kisfiú látogatta meg álmában, aki nem szólt, csak bámult, majd gyönyörű férfivá változott.
Zeck Julianna: Máltai útinapló 1.
Halottunk egy anekdotát, miszerint itt csak a turisták lopnak. Aztán találtunk egy rózsaszín végű kulcsot, de az törött volt. A férfi felhívta a tulajt, és végül kaptunk egy zöld kulcsot, amivel be tudtuk zárni az ajtónkat. Később aztán mégis meglett a rózsaszín, na mindegy.
Zubornyák Zoltán: A mozaik
Szelei plébános eközben a sekrestyében bort töltött magának, és titkon remélte, hogy csak valami említésre sem méltó ügyről van szó. Karvaly esperes úr ugyanis köztudottan két dolgot nem szívlelt: ha a nevét nem karvalinak ejtik, és ha bármivel is zaklatják.
Havas Juli: A hátrahagyottak
Szabad kezemmel lassan felrakosgatom a mellemre az elektródákat, intek a szememmel, ő azonnal érti, mit akarok, elindítja a gépet, visszaadja az unikornisos zsebtükröt, én visszapillantónak használva nézem az EKG kijelzőjén a dómszerűen felkapott hullámaimat.
Mics Ildikó: Karma
Levegőt is alig vettem, úgy vártam, hogy az indákból majd kinyúlik apám alakja. Pontosan úgy, ahogy a Magyar népmesék kacskaringózó vonalaiból bomlanak ki a pirospozsgás figurák. De hiába vártam.
Merkószki Csilla: Mama sír
Továbbra sem figyel rám, csak matat a fülénél. Sípolás jelzi, hogy bekapcsolta a készüléket. Harmadjára is elmondom, hogy háromnegyed tizenegy van, és a múlt héten is pont ekkor értem ide.
Birovits Zsuzsanna: Otthon
Mamihoz bújsz. Az ölébe kucorodsz, és befúrod a fejed a nyakába. Nem tudod visszatartani a könnyeidet.
Kuzman Gyöngyi: Árnyékban futva
Hát mondd meg nekem, mi értelme van a táncnak, ha nem a szex meg a drogok, hogy egy klasszikust idézzek.
Zámbó Tamás: Valami elakadt
Elölről-hátulról, jobbról-balról melléhasalt, és hosszasan nézegetett a telefonja lámpájával világítva az összecsukhatatlan kanapé belsejébe, majd próbálta erőből a megfelelő pozícióba billenti a kárpitozott ülő és háttámla részt.
Bankó-Erdősi Viktória: Házasság vagy temetés
Igen, nyugdíjba mentem. Igen, csak egy tanítónő voltam. Igen, se gyerekem, se férjem. És igen, nem kezdtem nyugdíj mellett dolgozni, mert már elfáradtam. Hát, igen, elfáradtam.