Megremeg, ahogy ledobja magáról a plédet. Alig fűt, egyedül nem bírja fizetni a gázt. Felveszi a nagy, pufi kabátot, és kimegy a kertbe.
Levágja a krizantémok elnyílt virágait. A rózsák elvadultak; ősszel nem volt kedve megmetszeni őket, most meg még hideg van hozzá. Talán májusban. Összeszedi a fagyott avart. Gyorsan halad, tudja, a neheze még hátravan. Előveszi a gyepszellőztetőt. Leszalad a szuterénbe, a férje műhelyébe. Kupi van, nehezen találja meg a hosszabbítót. Rendezni kellene.
A gyepszellőztetőn a gyengébb tárcsa van, de a föld kemény. Újra lemegy szerszámokért. A csavar azonban beszorult, nem boldogul vele. Ez már így marad. Elindítja a gépet. Két-három lépés után megáll, összegyűjti a nyesedéket. Alaposan kitakarítja a füvet, hogy életerős, friss hajtások nőjenek.
Az előkerttel hamar végez. Mielőtt a hátsó kertnek nekilátna, leül kicsit a lépcsőre. A nehéz munkát mindig a férje végezte. Ő bentről figyelte, és amikor a férfi szünetet tartott, meglepte egy hideg sörrel. Ő maga nem szereti a sört.
Bemegy a házba. Kintről érkezve egészen melegnek tűnik. A pohár víztől felfrissülve, újra nekilát a munkának. Úgy tervezte, délig végez, de a napfénytől és a mozgástól bemelegszik, fél egykor hagyja abba. A kert fele még hátravan.
Nekitámaszkodik a kerítésnek. A szomszéd átköszön. Négy éve költöztek ide, Marika házába. De jókat kávézott Marikával. Az újakkal csak köszönőviszonyban van. Átsandít a kerítésen, a fiatalok kertje tipp-topp, három hete dolgoznak rajta. Tervezte, hogy ő is kimegy korábban, de márciusban még nagyon hideg volt. Talán még nem késő. De mára ennyi.
Lerúgja a gumicsizmát, majd bemegy a házba. Felpolcolja a lábát, megint vacakol, vissza kellene menni a dokihoz. Talán jövő héten. Fújtatva dől hátra a kanapén.
A kert másik fele ráér.
Fotó: Aliaksei Semirski, kép forrása: Pexels