
Bécsy Etelka: Valahol, valakik
A rendőrök rutinosan vizsgálódni kezdtek. Körülnéztek, személyleírást kértek, faggatták az utasokat, ki láthatta utoljára a csillogó fekete hullámos hajzuhatagos nőt.
a Péterfy Akadémia online irodalmi folyóirata
A rendőrök rutinosan vizsgálódni kezdtek. Körülnéztek, személyleírást kértek, faggatták az utasokat, ki láthatta utoljára a csillogó fekete hullámos hajzuhatagos nőt.
Már az is meglepő, hogy Stoner karaktere az első perctől fogva szimpatikus. Pedig az élete nem hagy nyomot a környezetében; erről Williams, az író már a regény legelején biztosít bennünket:
Emlékszel? Sehol nem ettünk olyan fantasztikusan fűszerezett kagylót provence-i módra, mint Léonnál, a Quartier Latin-ban, ha rágondolok, még most is összefut a nyál a számban.
Az egyik mágnes, ami bevonz és nem ereszt, az mindenképpen az a magyar nyelv, amit Szabó T. Anna használ (én Térey Jánost olvasva sokkolódom még ennyire a nyelv gyönyörűségétől).